Szülők, nálatok hogy működnek a gyerek szerelmi dolgai? Feljárnak hozzátok, nálatok alhat?

(az első mondatom, a jég megtörésére vonatkozott, utána már nem volt vele gond, csak nehezen viselték, hogy "van barátom")

Én a tizenéves barátnőimet mindig felhozom hétvégente a buliból a lakásba. Anyu mindig kiakad, érte. Múlthét hétvégén egy 16 éves lányt hoztam haza. Anyu elkezdte, hogy "miért olyan fiatalokkal kell nekem szexelnem, miért nem 18 felettivel", mire apu azt válaszolta "drágám ezt te nem értheted, ez az én fiam"

20. éves a fiam, akkor hozza a csaját amikor akarja. Ha tudom hogy jön a lány, olyat főzök amit szeret, beszélgetünk, szalonnát sütünk, reggelit is megcsinálom Nekik.

16 évesen jöttem össze az első komoly barátommal, előtte senkit nem mutattam be itthon, mert nem vártam sokat azoktól a "kapcsolatoktól". A barátom akkor volt 22 éves. Nagyjából 3 hónap után mutattam be itthon, azonnal megszerették a szüleim. Tudták, hogy már lefeküdtünk, így a bemutatás után az együttalvást is engedték, persze eleinte még csak hétvégén néha-néha. Aztán ahogy telt az idő később már hétköznapokon is alhattunk együtt. Nem egy városban lakunk, hanem 15 km-re egymástól, és én oda jártam gimnázumba, ahol ő lakik, így mikor 0. órám volt, általában tőle mentem suliba, hogy ne a szüleimnek kelljen hajnalba suliba vinni. Mióta főiskolára járok azóta pedig semmi megkötés nincs, illetve nyaranta sem volt. Akkor és ott aludtunk, amikor csak akartunk. Ha náluk volt kedvünk, akkor ott, ha itt, akkor itt. Mostanában inkább nálunk vagyunk, főleg hétvégén, mert a szüleim mindig grilleznek, mi meg imádunk jókat enni, meg szeretjük ezeknek az estéknek a hangulatát. A szüleim mindig hívják nyaralni a barátomat, illetve strandra, étterembe, bárhova megyünk, ő is hivatalos és fizetik is a költségeit. Mivel a barátom családja nem összetartó, nem járnak el soha sehova ezt nem tudják viszonozni, de nem is várnám el. Ezért is töltünk itt több időt, mert több program van, és jobb a hangulat úgy alapból. Tavaly, amikor a szüleim 2 hétre mentek nyaralni, mi pedig dolgoztunk a barátommal, akkor ő is kapott egy lakáskulcsot (ami azóta is az övé), és konkrétan ideköltözött erre az időre, hogy ne legyek egyedül. Jó volt, kicsit belekóstoltunk a "felnőtt életbe". Dolgoztunk, hazajöttünk, főztünk, rendben tartottuk a lakást. Még számlákat is kellett befizetni, na meg bevásárolni. :) Szóval nálunk tökéletesen működik a dolog már 4 éve. Jó lenne már külön élni, de egyelőre ezt még nem engedhetjük meg magunknak. Viszont a szüleinknek nincs gondja azzal, hogy a szabadidőnket egymással, egymásnál töltjük, így nem érezzük, hogy "menekülnünk" kéne itthonról bármi áron.