Van itt olyan, aki apa nélkül nőtt fel, és 15-20 év elteltével csak úgy felbukkant?

én így voltam,egyszerüen eltünt az életemből 13 évre,majd előkerült mint alkoholista,én szégyelltem és nem foglalkoztam vele. aztán 2 év múlva,amikor meghalt,megbántam.Mai napig bánom,oedig már huszon-harminc éves a történet

nekem is eltűnt az életemből kiskoromban, de anyuval együtt nagyot néznénk ha felbukkanna, mert akkor igaz lenne, h szellemek léteznek(ugyanis meghalt)

Az én apukán 1 éves koromban hagyott el minket- külföldre ment.Egy darabig írt, aztán teljesen elmaradtak a levelei, ő meg haza se jött soha többet.Én felnőtt fejjel kerestem meg, bár mindenki mondta, hogy szerintük hülyeség, de én kíváncsi voltam rá.Végülis mégiscsak az apám.Váltottunk pár levelet, sőt telefonon is felhívtam.Hát nem mondom, elég furcsa volt hallani a hangját, úgy, hogy előtte soha nem beszéltünk.Mostmár erőlködne persze, hogy tartsuk a kapcsolatot, de engem valahogy annyira nem izgat már.Már tudom, hol van, mit csinál...inkább csak sajnálom, mert olyan egyedül van, mint az ujjam.Ezért is erőltetem meg magam azzal, hogy néha írok neki, de őszintén szólva annyira nem érdekel.Egy idegen számomra.