Anyukák, beleegyeznétek hogy a 12 éves lányotok az apjával Franciaországba költözzön 3 évre?

Komolyan gondolja itt bárki is, hogy a parttalan veszekedés segít a kérdezőnek eldönteni, mit tegyen? A kérdés az volt, mi engednénk-e, nem hiszem, hogy néhány sima érven felül egymás nyakának kellene esni-.-"

Én kiengedném, ha többre nem is, egy évre biztosan. Főleg, ha ő maga menni akar, mert ha nem engeded ki, lehet, hogy nagyon megutál.

"És honnan tudod, hogy a franciáknál mi a helyzet?"

Jó, és te? Nekem csak az a bajom és azért kezdtem a vitába, mert szerintem nem kellene fölöslegesen beparáztatni sem a kérdezőt, sem azokat akik csak olvasgatják a válaszokat és esetleg hasonló döntés előtt állnak - akár családilag együtt mennek ki a gyerekkel, és félnek, hogy mi lesz vele.

"Sok helyen be sem iratkozhat, ha nem megfelelő a nyelvtudása. Országonként eltér."

Állami oktatásban, Európában nem hiszem, hogy lenne ilyen, de lécci írd már meg, hogy konkrétan melyik országról hallottad ezt és mikor, milyen forrásból. Ahol mi élünk, ott nincs is lehetőség magántanulónak lenni. Vagyis valamilyen iskolába mennie kell a gyereknek akár beszéli a nyelvet, akár nem...

Kétlem, hogy Európában bárhol is létezne az, hogy a bevándorló gyerek nem tudja a nyelvet, nosza ne is engedjük az iskolába, tanulja meg csak valahogy... (persze nem magániskolában)

" Örülök, hogy ti egy rendes, segítőkész iskolát és tanári kart fogtatok ki, de ez szerencse kérdése!"

Dettó mint Magyarországon, ahol egy kerületben tudok neked mutatni szuperjó iskolát és pár utcával odébb olyat, ahová be nem adnám a gyerekeimet. De egy biztos: a nyugati országokban nem meglepő egy olyan gyerek az iskolában, aki nem beszéli jól az adott ország nyelvét, sokkal jobban fel vannak rá készülve, mint pl. Magyarországon. A tanári segítség (amire te hivatkozol)az eleve adott - elvégre az iskolában is tanárok tanítanak és emiatt nem csak a kosz az, ami ragad majd a gyerekre.

"Ami azt jelenti, hogy egy 12 évesnek már TANÁRI segítségre van szüksége a nyelvtanuláshoz,de legalábbis tudatosan, akarva kell tanulnia a nyelvet. Természetesen fog rá ragadni magától is, ha bedobják a mélyvízbe, de kínszenvedés, ha nincs kifejezetten jó nyelvérzéke."

Na persze. Mert Magyarhonban megélni nem kinszenvedés...

"Erre szokták utána a barátok, ismerősök ráfogni, hogy "pár hónap alatt anyanyelvi szinten beszélt" és hasonlók. Az anyanyelviek meg el vannak tőle ragadtatva, ha valaki szépen, folyékonyan beszéli a nyelvüket, és csak dicsérik (tapasztalat) - akkor is, ha sok névelő, eset, vagy egyéb nyelvtani hibát vét és a szókincse is hiányos. Magyarként te is ájuldoznál, ha valaki 1 év után folyamatosan lökné neked a dumát, de attól még az ilyen nyelvtudások általában max. B1 szinten szoktak állni, mert főleg a nyelvtani megalapozottságuk erősen hiányos.

"

A te követelményeiden szerintem az is elbukna aki ott született.

Magyarok is megbuknak magyar nyelvtanból...

Viszont nem mindegy hogy valaki itt segédmunkás minimálbérért, vagy havi ezer euróból tengeti kint a napjait.

Ha megy neki a nyelv az csak jó, de ha nem tanulja meg tökéletesen a nyelvet de annyira igen hogy kint boldoguljon mélyen nyelvészprofesszori állás alatt az se rossz...

Kedves kérdező!

Eleve elgondolkodtál rajta, így feltételezem, nem azért váltatok el, mert az apja egy állat, hanem egyéb okok miatt. Franciaország nem a világ vége, úgysem egy huzamban lenne ott. Örülj neki, hogy a lányod ilyen kalandvágyó, nem fél az újtól. Biztos nem szenvedne hiányt semmiben, és ha netán nem tetszik neki mégsem, akkor hazajön.