Sajnálom apámat ez hogy lehet?

Anyit kell tudni hogy hogy soha nem szeretem, és még finom is voltam.

Gyerek korombam piált és bántotta is a családot, utánna anyám valahogy megszabadult tölle, utána is piált mostanáig, az évek alatt nem is keresett minket soha pedig gyereként utáltam, de tudom a szìvem mélyén vártam hogy közeledjen, de nem tette soha. Nem lakot messze töllünk és ha találkoztunk is, még nem is köszönt, inkább egyszer meg akart verni, de elfutottam.

Most nagyon beteg beszélni is alíg tud, de tudja az eszét, korházban van, nem látogatja senki csak én, visszek is neki amit csak kell, de ezt köteleségböl tettem, de ma mikor ott ültem mellete tiszta szìvemböl elkezdtem sajnálni, soha nem gondoltam volna hogy ilyen mély érzésel fogom sajnálni hogy ez mittöl van nem értem és minden nap be is megyek hozzá.