Szerintetek a havi 84. 000 Ft-os fizetésemből mennyit adjak haza?
84 ezer forintot keresek,de még otthon kényszerülök lakni(ebből a fizetésből szerintem örökre).
Mennyit adjak haza? A rezsit, számlákat ő szokta befizetni...a kaját kb. felesben vesszük. Nekem a bérletet kell kötelezően megvennem, mert a munkahelyem nem állja (11.000 Ft), diákhitelt törlesztenem (8.000 Ft), az állatokat én tartom el (kb. 500 Ft x 30=15000 Ft), akik közül az egyiknek 2 havonta a gyógyszeradagja 12.000 Ft (kétféle gyógyszert szed, az egyik 4000, a másik 8000 Ft 60 napra), én is szedek gyógyszereket, amik kb. 2300 Ft havonta.
Anyukám kb. 40.000 Ft-ot vár el, nekem akkor marad 44, amiből 11 a bérlet, 8 a diákhitel, 15 az állatok etetése, 6000 az egyikőjük havi gyógyszere, 2 az én gyógyszereim, tehát 2000 Ft-om marad havonta arra, hogy napközben is egyek valamit, ne csak este az otthoni kajából, esetleg igyak egy kávét...és minden másra!
Kicsit soknak érzem ezt a hazaadott 40.000 Ft-ot a rezsi rám eső, egy negyed részére...
ma 12:07
Nem olvastad, amit írt a kérdező? Amíg tanult az egyetemen, azért vett fel diákhitelt, hogy a szüleinek adja, most meg egyedül fizeti vissza.
Az a baj nálatok kérdező, hogy csak te meg anyukád dolgoztok. Apukádnak is sűrgösen munkát kellene keresnie, hisz van még egy gyerek, aki tanul!
Egy szülőnek támogatnia kellene a gyerekét, hogy elinduljon az életbe!
Nem tudom mi történik a mai világban, de egyre többet látom azt, hogy egy szülő nem hogy nem segíti a gyerekét, de még azt várja el, hogy a gyerek minél hamarabb menjen dolgozni, s adja haza a pénzt.
S ha nem tetszik el lehet menni. Hát én szégyellnék ilyet mondani a gyerekemnek!
De olvastam. De az egyetemi évek alatt is otthon lakott, tehát az is csak a jogos hozzájárulás volt.
De azt nem olvastam, hogy akkor a kérdező szerint mennyit is lenne ildomos adnia. Csak azt, hogy a 40-et sokallja.
Ennyi pénzből nem azért nem tudsz előrelépni, mert sokat kér a család, hanem mert kevés a pénz. Ha elköltözöl, az albérleted kerül alaphangon 40 ezerbe, de úgyse találsz a kutyák miatt.
Tessék spórolni az állatokon, 20 ezer havonta nagyon sok a kajájukra, ha ennyire keveset keresel. Hidd el, semmi bajuk nem lesz, ha néha maradékot kapnak, vagy olcsóbb konzervet.
Emellett meg válts állást és/vagy keress másodállást. Ennyi pénzből ugyanis nem lehet megélni. Neked is csak azért sikerül most, mert a szüleidnél laksz.
ma 13:39
Szerintem egyáltalán nem jogos addig ekkora összeget elvárni a gyerektől, amíg tanul!Eleve a saját gyerekét egy hitelbe kényszerítette bele.
Persze tudom, hogy vannak ilyen szülők, akik úgy gondolják, hogy amint betöltötte a gyereke a 18. életévét onnantól pénzért lakhat otthon,ha tanul, ha dolgozik. Az ilyen gondolkodásra én nem lennék büszke...
Hát nem tudom...a rezsi már ki van számolva, hogy az egynegyed része évszaktól függően 17-25 között mozog. Mivel csak egyszer étkezem otthon naponta, este, mostanában általában gyümölcsöt, nem hiszem, hogy a közös költségvetésből 10.000 Ft-nál többet elennék.
Amit viszek ételt itthonról, mint írtam, én veszem meg a hozzávalókat(kenyér, vaj, sajt...).
Persze, nem sokkal több a 40.000...csak szeretnék már én is majd saját családot, de így lehetetlen!
Mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy hogy lesz így saját családom?
Nézegetek állásokat, de a közszférában a H kategóriás kereset mindenhol ennyi.
Alapítványnál, segélyszervezetnél kaphatnék kicsit többet.
Igen ám, csakhogy itt befigyel az, hogy te már felnőtt vagy. És mivel a családdal élsz, nem olyan abszurd elvárás, hogy támogasd őket. Mivel négyen vagytok és kettőtöknek van keresete, ilyen esetben nem feltétlenül csak a negyedét kéne fizetned, hanem beszállni többel is.
Apukád miért nem talál munkát? Azért két év elég sok idő, Budapesten találhatott volna már..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!