Ez gyermekbántalmazás, vagy sem?

ilyen embert nem engednék a gyerekem közelébe. undorító amit művel, szavakkal nem tudom kifejezni, hogy mennyire gusztustalannak tartom ezt a viselkedést gyerekekkel szemben.

szakemberhez kéne mennie, mert különben hamarosan szerencsétlen kissrácoknak lesz szüksége pszichológusra.

tuti, h a láthatást az életem árán is letiltanám, vagy nagyon szigorúan korlátoznám. sztem senki ne mondja, h egy ilyen apára szüksége van bárkinek is.

addig válj, amíg nem döngöl a földbe, és van hozzá elég erőd, h újrakezd. ha végre nem kell majd vele élned tuti jobb lesz a közérzeted, megnyugszol, és a gyerekek is kiegyensúlyozottabbak lesznek.

az ilyen lelketlen szemétládákat elküldeném sterilizálásra, ne tegyen tönkre ártatlan életeket.

Szétb.szni, hugyozni, kussolj, sz.r, szétverem, kisköcsög - erősen kétlem, hogy ezek a megfelelő szavak egy szeretetteljes szülő-gyermek kapcsolatban.

Ha ilyen környezetben nőnek fel ezek a gyerekek, akkor ők is így fognak beszélni, és kb. annyira fogják tisztelni az apjukat, mint az apjuk őket.

Én nem tudnám elviselni, hogy így beszéljen valaki a gyerekemmel. Aki szerint ez normális bánásmód, az nyilván ugyanezt kapta.

Amiket leírtál, az elég szomorú. Egy ekkora kisgyerek rajzol valamit, az apja meg sem nézi. Talán rajzol majd neki még néhányszor, utána meg nem, mert aput úgysem érdekli. Megszokják, hogy apu nem játszik velük, csöndben kell lenni, mert apu otthon van, végül megszólalni sem mernek majd, mert apu mindenért kiabál, és ideges.

A férjednek nem ártana elgondolkodni azon, hogy hosszútávon megtérül-e majd ez a viselkedés. Most ő nem foglalkozik a gyerekekkel, de ezzel a viselkedéssel fogja elérni, hogy később a gyerekek sem fognak vele foglalkozni. Sőt, kötődni sem fognak hozzá, mert mitől is kötődnének, ha nem tanulnak tőle semmi hasznosat (csak káromkodni).

Másik kérdésedre válaszolva. Szerintem jobb egy békés családban felnőni, mégha csonka is az a család. De ha már egy 4 éves gyereket is csak szekálni tud, akkor mi lesz később szegény gyerekekkel?

Ezek nagyon durva bántalmazások. A gyerekét kis köcsögnek nevezi? Hát milyen apa az ilyen?

Én a helyedben megpróbálnék ugyanígy beszélni vele, mint ahogy ő beszél a gyerekekkel.

Hé, nem hallasz, a füleden ülsz?

Hagyd már azt a gyereket, elmentek otthonról?

Ha nem bírod elviselni, hogy a kicsi nem hangtalanul játszik, kívül tágasabb.

De igen, ezek nagy dolgok. Egy gyermek, aki mindenre fogékony, egy idő után félni fog az apjától. Gyáva és visszahúzódó lesz, soha nem tudja, mikor és miért szidják meg, miért beszélnek vele ilyen durván.

Lelkileg sérült lesz.

Több lehetőséget említettél, ha szereted a férjedet, akkor vele kellene megértetni, hogy ez a viselkedés nem tesz jót a gyerekeknek, sem neked, mert te is felőrlődsz ebben.

Lehet, hogy a férjed a gyerekek megszületése után lett ilyen? Nem tudja őket elviselni?

Szereti őket egyáltalán?

Én már ebben sem vagyok olyan biztos.

Egyértelműen a válás a jó megoldás.

Ezek a szidalmak egy olyan fontos személytől mint az apa egy életre tönkretehetik a gyerek személyiségét, főleg ilyen fiatal korban.

Különösen az 5-6 a durva, illetve az 1.

Aki ilyen alpári módon beszél a gyerekeimmel(saját gyerekeivel) annak csak egy szavam lenne: Viszlát!!!

Ne engedd, vagy beszélj vele és változzon, vagy válj el! De mindenképpen fogd rövidre, ne adj évekig haladékot. A gyerekeket sokkal kevésbé viseli meg a válás, amíg ilyen kicsit. És egy ilyen légkörben felnőni, sokkal jobban tönkreteszi őket lelkileg, mintha elválnál!

Válás, ha nem megy pszichológushoz. Valószínűleg kimerült egyébként ha csak a második gyerek után lett ilyen. Akarta a második gyereket, vagy csak te akartad, esetleg véletlen lett?

Mennyit dolgozik otthon és a munkahelyén?

Beszéltél vele erről már?

Az apa szüleivel beszéltél erről?

Az apának milyen a kapcsolata a szüleivel? Ergo ez tanult magatartásforma (az ő apja is ilyen volt)vagy pedig valami miatt alakult ez ki?

Még egyszer!!!?

Ezt elfelejtetted nekünk leírni. Az első alkalommal miért vált el? Ott is a gyerek miatt?

Mert akkor nagyobb a baj, mint hittük.

Itt tényleg kezelésre szorul. Én a helyedben beszélnék a háziorvossal, vagy a gyerekek orvosával, és tanácsot kérnék. Ez így nem mehet tovább.

Jó lesz komolyan venned.

23-as vagyok.

Kérdező, azt te is érzed, hogy ez a viselkedés nem normális.

Ketten vállaltátok a gyerekeket, nem csak a te dolgod lenne nevelni őket. A férjed nemhogy nem segít, de még hátráltat is téged, arról nem is beszélve, hogy a gyerekekben ez milyen nyomot fog hagyni.

Heti 40 óra munka még nem mentesíti őt a gyerekek alól. Az én férjem többet dolgozik, de örül ha babázhat (igaz a miénk még csak 6 hónapos, de nagyon sokat vártunk rá).

Ha ennyire nem vagytok egy hullámhosszon, és ennyire nem érti, hogy mi a probléma, akkor gondolkozz el, hogy mennyi időt akarsz még várni arra, hogy esetleg megváltozzon. Nem várhatsz évekig.

A leírtak alapján nem csak a gyerekek vannak veszélyben, hanem te is. Normális családban nem hangzanak el olyan mondatok, hogy "inkább mindenkit megöl". És az nem problémakezelés, hogy úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Azért gondold végig, hogy ha túl sokat vársz, akkor te is hibás leszel a kialakult helyzetért, amiért tűrtél és szemet hunytál.