Mit tehetnék, hogy újra jó legyen vele a kapcsolatom?

Tizenhárom éves vagyok, és mostanság rengeteget veszekszek anyukámmal. Sokkal érettebb a gondolkodásom, mint a korombelieknek, ezért is árult el nekem egy titkot, miszerint megcsalja apát, és mellette álltam a nehéz időszakában. Más gyerek megutálta volna a helyemben, mikor kiderül, hogy több kapcsolata is volt előtte, de én nem tettem, pedig tehettem volna. Nagyon jóba lettünk, szinte olyan volt a kapcsolatunk, mintha barátnők lennénk. Mikor ennek egy hónapja vége lett, újra előjöttek a viták. Alapból nagyon érzékeny típus vagyok, a legkisebb dolgokon is sírok, de amiket mondd nekem, azok kiakasztóak. Mikor azt mondja nekem, hogy szétver/agyonver, ha rossz jegyet hozok haza jövőhéten rendesen megijedek tőle. Vagy a mai nap folyamán az egyik vitánkból az volt a végső mondatom, hogy: Ha ennyire utáltok, adjatok árvaházba. Erre a válasza: sajnos már nem tudunk.

Nem tudom, mi lehet vele a probléma. Persze, én is hibás vagyok, de nem viselkednék vele úgy, ahogy, ha normális hangnemben beszélne velem és nem csak folyton a saját dolgaival foglalkozna, mert mostanság nagyon elhanyagol.

Ezen a hétvégén kétnapos osztálykirándulásról jöttem haza, és bulit tartott otthon a névnapja és születésnapja alkalmából. Körülbelül két szót váltott velem, azt is csak divatból és ment vissza a vendégekhez, körülbelül le se szarta, hogy mi van velem.

4,7 az átlagom összességében, ami szerintem egyáltalán nem rossz, mivel nem készülök se orvosnak, ügyvédnek, ilyesminek, de mégis csesztet azért, hogy rosszul tanulok, miközben tele vagyok fizika,angol- és történelem versenyeredményekkel. Ez a másik oka annak, hogy ennyire elfajult a kapcsolatunk.

Fogalmam sincs, hogyan hozhatnám ezt rendbe. Beszélni nem lehet vele, mert már próbáltam, de nem érti meg a helyzetemet.

Bocsánat, ha a mondatok nem függenek össze és ha van benne helyesírási hiba. Ha lehetséges, normális válaszokat várok.