Miért van az, hogy egy gyermek nem tudja szeretni az anyját vagy az apját (szüleit) pedig rendesen felnevelték, szerették őt?

Én útálom anyámékat. Semmibe nem segítenek, mindenbe hátráltatnak. Kívülállóknak pedig mintaszülőnek tűnnek. Meg ha ittvan valaki, akkor apám is mint ha normális lenne, amúgy mindig veszekszik. Anyám arra nem volt képes, hogy elváljon. Inkább rajtunk tölti ki a bosszúját. Minket járat le, minket b.szlat. Persze utána már én is sz.rtam rájuk. Jelenleg semmit nem csinálok magamtól, csak ha valamire megkérnek, és arra se szivesen segítek. Mert elegem van belőlük. Semmi szeretetet, semmi j szót nem kaptam. Öcsémet jobban szeretik, ő a kedvenc, neki többmindent lehet. Én meg már semmit nem csinálok. Pedig egy kívülálló azt látja, hogy milyen rendesek, meg milyen jó szülők. Állítólag mindent értünk csinálnak, de semmit nem érzünk belőle. Nagyszüleim azt szeretnék, ha enyim lenne a házuk, de erre is csak akkor van esély, ha betöltöm a 18-at, és átírják a végrendeletet, mert apámék nem fogják nekem adni. Mindent sajnálnak előlem. Látszik ahogy rámnéznek. Be kellene látni a színfalak mögé.