Leélnétek az életetek egy olyan helyen ahol nem szerettek lenni, a párotok kedvéért (pl:távol a családotoktól)?

Én is azt hittem, több ezer kilométer ez a távolság. Persze megértem, hogy a szüleid hiányoznak,ezen nem tudsz változtatni. De azon hogy nem ismersz senkit,azon igen,hisz járj el munkahelyre,edzőterembe, boltba, könyvtárba, és egy csomó emberrel megismerkedhetsz.

Ha oda költöznétek a te régi lakóhelyedre,ott lenne hol laknotok, munkahelyetek ilyesmi?

Én biztos nem tenném meg. Ez betudható a rossz tapasztalatomnak is.

Exemmel együtt éltünk mindössze 20percre a szülővárosomtól.

Már előtte is voltak családi bulik, de mikor összeköltöztünk, akkor minden hétvégén családi buliba voltunk hivatalosak, természetesen az ő rokonságához. Nem viccelek, ez így ment két évig.

A szüleimet alig láttam, ha anyukámhoz akartam menni a családi buli helyett, akkor mindenki nekem támadt, hogy mit képzelek én magamról?! Megtöröm a hagyományt?!

Szabályosan a rabjuk voltam, és nagyon szenvedtem. Legalább élvezetesek lettek volna ezek a bulik, de nagyon nem voltak azok. Dög unalom! Persze hülye is voltam, mert hagytam magam befolyásolni.

Innentől kezdve én többet ilyet nem tennék.

24/n

Évekkel ezelőtt én így döntöttem.Budapesti lányként a férjem kedvéért,leköltöztem vidékre ami Bp-től jó 100km-re volt.Azt hittem jó lesz,de tévedtem.Hiába volt ott a kisfiam,én mindig idegen voltam ott.Mivel én boldogtalan lettem,így állandó apró viták jöttek és egyre jobban eltávolodtunk egymástól.8 év után elváltunk..

A második férjemmel is jó messzire költöztem Bp-től(egész pontosan 1800km-re) de itt mégis más..Itt sem ismerek senkit,de itt valamiért jól érzem magam.

Azt tudom írni, amit a 2.

Én is külföldön vagyok, és egyre nehezebb. Főleg amióta gyerekeink vannak. A távolság a család hiánya eléggé megvisel. Mikor kis ellentétünk van, egyre többet gondolok olyankor arra, hogy hazaakarok menni. Ellentétek nélkül is. Csakhogy a gyerekek miatt nehéz lenne. A férjem nem jönne, a gyerekeknek meg csak kell apu is. Nem merek önző lenni.

12O km- nekem már nem lenne távolság.

Azért persze neked lehet, hogy az.

Mióta laksz ott ? Próbálj megnyílni emberek fele, látni a szépet a környéken, és majdcsak jobb lesz. Ha pedig nem, még gyerek előtt dönts, utána sokkal nehezebb.

Nyilván hiányzik a családod, de ha a férjed nem segít beilleszkedni akkor így szinte elviselhetetlen a legkisebb távolság is.

Itt a párkapcsolat minőségén van a hangsúly. El kell érnie mindenkinek addig, h kialakítsa a saját életét, családját, szféráját és ne mindig a családjába kapaszkodjon, de ettől még lehet nagyon jó a kapcsolata a szüleivel és szeretheti is őket nagyon! Kialakulhat a ritmus is, h milyen időközönként látogatjátok meg a családoddal egymást és ez lehet egyfajta "ünnep" is, amit nagyon vársz, de ettől függetlenül a hétköznapokban megállod a helyed teljesen.

Ha a pároddal megértitek, szeretitek egymást és kiegyensúlyozott a kapcsolat ez a probléma max az első időszakban merül fel, mikor valami nem úgy jön össze ahogy szeretnéd és visszagondolsz, h otthon mennyivel egyszerűbb volt.

Ha ez éveken keresztül fennáll és maradandó érzés, akkor ott a kapcsolatban nem stimmel valami.

Mert nagyon sokat számít, h a párod hogy áll hozzád, mennyire hallgat meg, mennyit foglalkozik veled, milyenek vagy vannak e közös programok.

Szóval általában akkor szokott hosszabb távon maradni a "honvágy" érzés, mikor valami nem teljes a kapcsolatban.