Kaptátok már meg családotoktól, hogy túl smucig spórolósok vagytok?

Na, nálunk is hasonló a helyzet. Tesóm barátja halasztott egy évet az egyetemen és hozzánk költözött. Mondván, hogy ő most dolgozik és abból fedezi a következő évi egyetemi költségeket. Azóta az megy, hogy hó elején dőzsölnek, ötvenezres mobilt vesz meg tízezreket otthagynak egy este egy étteremben, hó végén meg zsíros kenyeret esznek. Mondjuk úgy az utolsó három hétben. Náluk én tettem szóvá, hogy talán félre is kéne tenni, ha már ezt az évet erre szánta. Válasz: most vagyunk fiatalok, most kell ezt kiélvezni.

Azt hiszem, ezzel nem lehet mit kezdeni. Vannak ilyen emberek. Egy a baj velük, hogy utána arra, aki gyűjtögetett, fújnak, hogy biztos tisztességtelen úton szerezte meg a vagyonát. Meg hatalmas hitelt vesznek fel, aztán mikor bedől, akkor jönnek segítségért. Ahelyett hogy előre gondolkoztak volna. Tücskök. :)

Szia!

Én nem kaptam még meg, én is spórolós vagyok, de azért a saját igényeimre nem sajnálom a pénzt.

Persze mindenki más, mint írtad, nem vagy nagy igényű, akkor miért kéne tízezreket költened egy-egy márkás felsőre pl. ha te ugyanolyan jól érzed magad olcsóbb ruhákban akkor vegyél azt. Én sem költök drága ruhákra, turiba járok és ott veszek tök jó ruhákat.

Persze a másik véglet sem jó szerintem, ha nem tudod élvezni az életed, mert annyira spórolsz. Ha neked egy wellness hétvége okoz örömöt akkor fizess be arra, ha egy bulizás a barátnőiddel, menj el bulizni, ha egy könyv akkor vegyél egyet. Nyilván azért dolgozol, hogy élvezd az eredményét, de ha ezt ésszel teszed akkor tudsz még félre is tenni.

Én azt javaslom ne fossz meg magadtól semmit amire vágysz, és még úgy is maradni fog pénzed, hiszen mint írtad nincsenek luxus igényeid.

Én a szüleimtől kapom ezt.Pedig én is költök magamra,persze havonta én sem veszek állandóan ruhákat, általában évszakonként.De amúgy több pénz egy el havonta a barátomra,magamtól talán sajnálom tőle nem.Mondjuk mi szülőknél lakunk de együtt mindegyik szülőknek adunk pénzt,de anyámék igazán meg sem köszönik,és még kérnek tőlünk egy csomót pluszba.De én vagyok a Sz..r.

Mi nálunk 1 fizu megy a kártyára ,1pedig a szülőknek és nekünk.De szerintem így sokkal jobb mert legalább nem kell kérnünk senkitől,ha valami olyan dologra kellene a pénz,Meg ugye most még megtehetjük.De amúgy é gyűjtögetek mást is pl.:edények,poharak,konyhai elektronikai eszközök,és egyéb dolgok.

23/L

Érdekes dolgokat és összefüggéseket olvasni itt, amik nem teljesen helytállók, hiszen általánosításon alapulnak. Nem lesz automatikusan sikeres az, aki sokat spórol. A spórolás néha egy szenvedélybetegség, amit az illető a szüleitől tanult. Az illető élvezetét leli abban, ahogy látja, miként gyarapodik a pénze. Sajnos néha olyan messzire megy, hogy a családtagjai elől vonja meg a dolgokat, csak hogy ne kelljen filléreket kiadnia. Mások azért spórolnak, mert olyan kevés pénzük van, hogy ha nem tesznek el azonnal valamennyit minden hónapban, akkor mindig mínuszban lesznek. De a legtöbb spórolós nincs pocsék anyagi helyzetben, csak szeretnek gyűjtögetni, részben azért is, mert nincs igényük magukra, ezért könnyen tudnak félretenni. Ez akkor nem jó, ha már a családjuk alap szükségleteit nyirbálják. Volt ilyen exem, neki nem lehetett ajándékot venni, mert az drága. Ha drágább tejfölt vettem, kiborult. Minden ki volt számolva, minden számla eltéve. EZ beteges.

Spórolni fontos, de sokkal ésszerűbb azt a legutolsó helyre tenni. Kell egy pulcsi? Vedd meg. Drágább mosópor kell? Miért ne? Ha pedig valami marad a hó végére, el lehet tenni. De azért megtagadni magadtól valamit, hogy x összeget biztosan eltegyél, az értelmetlen. Ez csak pénz, nem jelent semmit. Lakásra lehet gyűjteni így? Bajosan, az eltett összeg és egy lakás ára nincs egymással köszönőviszonyban. Ha valaki valahogy eltesz havi 40-et, akkor is csak évente 480000 gyűlik össze. Mi az egy lakáshoz? De nem is sokan tudnak havi 40-et spórolni, akiknek már szükségük van spórolásra. 5 év alatt az ember összespórol 2 és fél millát, ami elég a házfoglalóra, utána jön a hitel, ugyanennyiért, 20 évig. Eredmény: 25 évig semmit sem költ magára az ember, mert mindig csak spórol, eltesz. Akkor mi értelme az életnek?

Utolsó:

Képzeld, az emberek többsége pont így szerez lakást, mert máshogy nem tudna.

És az alatt a 25 év alatt többet költene el albérletre, ha nem venne. Tehát kevesebb maradna "az élet élvezetére".

Már ha okosan csinálja.

Az más kérdés, hogy vannak emberek, akik 50 évesen sem jutnak el odáig, hogy hogyha elé raknak egy cukorkát, és megígérik neki, hogy 5 perc múlva kap egy másikat mellé, ha addig nem eszi meg azt az egyet, akkor sem fogják kibírni, hogy ne egyék meg azonnal. Pedig elvileg ezt már egy nagycsoportos ovisnak is ki kéne tudni bírni...

A kell egy pulcsi vedd meg filozófia pedig egy olyan "fogyasztói társadalomban", mint a miénk, oda vezet, hogy ötször annyi pulcsid lesz, mint amit hordani tudsz.

Szerintem igenis el kell előre dönteni, hogy mennyit akarsz félrerakni, mert különben "csak úgy" nem fog maradni semmi hónap végére, ha mindig mindent megveszel, amihez kedved szottyan, hacsak nem vagy pofátlanul gazdag - de akkor meg biztos találsz a pénztárcádhoz méltó százezres pulcsit magadnak...

Én egyébként úgy csinálom, hogy megvan, hogy mennyit kell mindenképp elköltenem magamra (lakás, közlekedés, a legolcsóbb kaja ami még egészséges), a maradéknak meg a fele megy félrerakni, a másik felét meg elköltöm arra, amihez kedvem szottyan. Néha marad kicsit több, akkor azt is hozzácsapom a félrerakáshoz, de azt később ha valami drágábbat kívánok meg, simán elköltöm.

Az valóban nem normális, ha valaki folyton csak a kasszát számolgatja, mint ahogy az sem, ha valaki folyton a kalóriákon vagy a vitaminokon agyal, mert annak az energiának és időnek a kilenctizedét azzal is tölthetné, hogy keres valami örülnivalót az életben. De nem olyan társadalomban élünk, ahol létbiztonságban tudhatja magát az átlagember a tiedhez hasonló felfogással.

Vagy szerinted hogy máshogy lehet ezt a kérdést megoldani, ha nem örököl valaki? Egyébként ha párban gyűjtenek, rögtön megduplázódik az összeg...