Leélnétek az életetek egy olyan helyen ahol nem szerettek lenni, a párotok kedvéért (pl:távol a családotoktól)?
válasza:Hát, ha komoly a kapcsolatotok, akkor a párod a családod. Nem anyu+apu. El kell szakadni tőlük.
Mi például erősen gondolkodunk rajta, hogy Toscana-ba költözünk, és csak azért, mert távol lennék a családomtól (brühü brühü) , biztosan nem mondanék le arról, hogy életem szerelmével éljek.
Mindenhova be lehet illeszkedni, csak akarni kell.
Én alig vártam, hogy koleszba mehessek, távol a szüleimtől. Majdnem két éve sikerült is, azóta sokkal boldogabb vagyok.
válasza:Én is ezen a véleményen vagyok: meg kell tanulni elszakadni a szülőktől, ez az élet rendje.
Természetesen nem azt mondom hogy innentől kezdve nézd levegőnek őket, de most már a párod a családod.
Ott a telefon, látogatóba is lehet menni (azért annyira messze nem vagy tőlük), képeslap, levél webkamera, bármi.
A mai világban elég sok eszköz áll a rendelkezésedre, hogy tarthasd a kapcsolatot velük.
Beilleszkedni se annnyira nehéz, csak ki kell mozdulni otthonról.
Azzal hogy oda költözöl, nem fogsz kollektíven beépülni minden ott lakónak a tudatába, szépen tenni is kell érte :)
válasza:Én 80 km-re élek a családomtól.
De nekem ez borzasztó érzés.
Imádom a páromat,de sajnos mi az ő szüleinél lakunk,őket viszont nehezen viselem el,mindenbe beleszólnak,és anyósjelöltem állandó jelleggel szurkál,piszkál,és ezt egyre nehezebben bírom.
Ő sz az anyatigris fajta a sok közül,aki nem bírja elfogadni,hogy a fiának más nő is van az életében nem csak a mama.
Nekem itt nincs kihez szólnom a családon belül.Velünk él még plusz anyósjelölt édesanyja is,aki 90 éves így 3 generáció egy családban.Áhh...nagyon nagyon rossz.
Szeretnék elmenni ebből a házból minnél hamarabb,de nem tudom mikor lesz ebből vmi.
Nem nagyon beszélek senkivel a családban,nem veszekszem senkivel,csak egyszerűen nincs közös témám senkivel,ők nem nagyon szólnak hozzám,és én sem hozzájuk,pedig már sokszor nyitottam feléjük,de nem.És ami nem megy nem erőltetem.
Anyósjelöltemet kifejezetten utálom!
Életemben még 1x nem követném el ezt a hibát,hogy ide költözzek,tudom,ha egyszer végre külön házunk lesz,sokkal boldogabb leszek,de akkor vagyok igazán boldog,ha otthon vagyok a szüleimmel és a testvéremmel.Tudom nem nagy távolság a többi hozzászólóéhoz képest,de nekem ez akkor is baromi nagy,ilyen helyzetben.
Én 2-3 hetente szoktam hazamenni,de anyósjelöltéknek már ez is baj,hogy hiányoznak a szüleim és vágyok haza.Ezért is piszkálnak,és beszólogatnak állandóan.pl:"már megint mész haza szopni"...fúú ilyenkor legszívesebben szembeköpnék őket!
23/N
válasza:120 kilóméter szinte semmi, akár minden hétvégén meg tudnád látogatni a családodat, kocsival kb. 1,5 óra az út. Szerintem ha egy városban laknátok a szüleiddel, akkor is, csak hétvégente találkoznál velük, ha már külön élsz. Egyébként meg ott a telefon...
Az már inkább nagyobb baj, hogy idegenként érzed magad ebben a városban. Miért alakult ez így? Dolgozol valamit? Mert akkor meg kéne próbálni nyitni a munkatársak felé, ebédelj velük közösen, valamelyik szimpatikusabbal iratkozz be edzeni, vagy hivd meg pár kollégádat vacsizni. Ha éppen tanfolyamra jársz ugyenez érvényes...
A párod régebb óta él ebben a városban? Mert akkor ő is segíthetne beilleszkedni. Neki biztos vannak itt gyerekkori barátai, velük is fel kéne venni a kapcsolatot...
Viszont ha tartósan nem tudsz beilleszkeni, akkor én nem tudnék ott maradni, inkább hazamennék a szülővárosomba...A környezetet valóban nem pótolja semmi...
válasza:kedves utolsó! Pontosan erről beszélek... ha párod 100%-ban kiállna melletted eleve nem kényszerítene bele egy ilyen helyzetbe, hanem a saját lábára állna, keresne egy albit és ketten ott lennétek. Az, hogy anyukája így beszél veled, csakis azért van, mert párod nem véd meg. Az én férjem el sem bírta volna képzelni, h a szüleihez költözzünk, 100%-ban önállósodott és az volt a véleménye, h külön megyünk és senki nem szólhat bele abba, ha este 11 kor megyünk ki főzni vagy bármi hasonló. Azt, h az anyukája így beszéljen velem, meg depláne nem hagyná. (Mondjuk nem is volt rá példa), mert férjem eleve úgy mutatott be otthon, h mindenki kb úgy álljon hozzám, mintha én Ő volnék. És ha én tisztelek mindenkit, akkor engem is tiszteljen mindenki. Dehát ez alapvetően megvolt anyósomékban, csak férjem szereti így nyomatékosítani a véleményét.
Azért hiányoznak ennyire a szüleid, mert senkivel nem tudsz egész nap szinte beszélni, mindenki bánt. Ilyen környezetben nyilván én is egyedül érezném magam.
Erről beszélek, ha a másik félben nincs meg a figyelem, és a nyitás, h a saját lábára álljon, sosem lesz boldog a kapcsolat és mindig ott marad a "hazavágyós" érzés.
válasza:Örülök, hogy ennyien kifejtették a véleményetek. Kezdjük ott, hogy a távolság az relativ, valakinek 20 km is sok, másnak 1000 se akadály. Nekem a 120 km annyiban sok, hogy havonta csak 1x tudunk hazajárni pár napra, mivel anyagilag nem engedhetjük meg magunknak, hogy heti 10ezret eltankoljunk. Gyed-en vagyok itthon, tehát nincsenek munkatársak stb., oda tudok eljárni ahova a kislányommal el tudok menni, jogsi nélkül, a faluból ki se tudok mozdulni a párom nélkül, hétvégén szoktunk menni anyósomhoz ebédre meg bevásárolni, ennyi a kimozdulás. A kislányom mellett nem sok idő jut magamra, segitség nélkül mindent kapkodva csinálok, tehát fáradt vagyok, egyedül érzem magam, a kutyához nem tudok szólni, néha jól esne átmenni anyumékhoz pár szót váltani vagy csak átsétálni a babával, mint "régen" mikor táppénzen voltam már az utolsó hetekben minden nap benéztem hozzájuk reggelente mielőtt főztem. A régi lakhelyemen házat akartunk venni, de aztán úgy alakult, hogy ide tudtunk költözni, a párom szülőfalujába, szóval max úgy tudnánk visszamenni, ha a családomnál laknánk átmenetileg, de ezt nem szeretnénk, ezen kivül maradna az, ha eladnánk ezt a házat és ott vennénk. Munka az lenne természetesen, én egyébként is vissza mehetnék a szülés előtti munkahelyemre. Igen, a viták már nálunk is sűrűsödnek, amiért utálom is magam, mert miattam vannak, de feszült vagyok és nem tudom magamban tartani a legapróbb dolgokat se. Mégcsak fél éve élünk itt.
Értem én, hogy a párom a családom, de azért a szüleimre is szükségem van, ha már barátaim nincsenek amióta szültem. Egyszerűen nem tudom megszokni ezt a környezetet, itt van kb 3 bolt, 1 posta meg 1 patika ennyi a kinálat, tehát ne Pesthez viszonyitsátok, sehova nem lehet menni. Elnézést, ha valakinek nem válaszoltam a kérdésére még.
válasza:A távolsággal kapcsolatban igazad van !
Tudom nehéz, és nagy lépés, de talán ebben az esetben meg kellene beszélnetek, hogy eladni a házat, és visszaköltözni a szülőhelyedre, főleg ha munka úgyis adódna, ahogy írod.
Ennek így kinlódás lesz a vége, máris az.
Én nagyon messzire vagyok, és eleinte könyebb volt, de nem falu. Ezt a részt is megértem. Én ilyen helyen ahol most te vagy nem is tudom meddig bírnám.
Próbáltam már, de csak vendégségben voltam fél évig, de úgy is sok volt.
Neked több minden van a kalapodban. A távolság, hogy nem láthatod a szüleidet, maga a hely nem szimpatikus, és kisbabával otthon lenni is egy más állapot ám. Ezek egyben elhiszem hogyan érzed magad. Ebből kiút viszont csakis úgy van, ha beszéltek őszintén a dolgokról, és próbáltok változtatni. Nem zsarolva a férjed, hogy így te megőrülsz, hanem, hogy a kis családotokért amit hosszú hosszú évekig szeretnél boldogságban tartani, talán érdemes lenne megpróbálni. Nem úgy tűnik a szitutok, hogy kilátástalan, csak rá kell szánjátok magatokat a nagy döntésre, lépésre. Nem holnap lesz, de nyugodtan kell beszélj a témáról vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!