Normális ez a viselkedés anyámtól?

Férjemmel egy ideje külföldön dolgozunk és amint tehetjük haza utazunk, ilyenkor az én szülői házamban vagyunk, ahol anyukám él(férjeméknél nincs hely).

Anyám néhány dolgát nem tudok hova tenni és kiváncsi vagyok mással is viselkedik-e igy az anyja.

Néhány példa:

-Főzök a konyhában, h kész legyen mire jön munkából és az első szava, hogy hogyan néz ki a konyha?!(nyilván ha végzek elpakolok magam után)

-Hazaút során útba estek rokonok, ahol megálltunk pár órára, majd mikor haza értünk közli, hogy milyen sokat maradtunk X-éknél, ő meg “várhatott hiába”( volt szólva hogy mikor érkezünk)

-Helybéli rokonoknál is voltunk+ építkezést megbeszélni, otthon megkaptam tőle, hogy “jó, hogy engem nem hivtatok magatokkal, én is mentem volna”( ő ott lakik helyben, bármikor mehet)

-megkér olyan dolgokra, amiket amúgy mindig simán megold(hozzak el neki valamit a másik helységből, vásároljak be ezt azt, menjünk vele ide-oda. Ezeket szívességből általában meg is teszem de néha túlzásnak érzem. Ha nemet mondok, akkor “ennyit se lehet megcsinalni , tőlem se kérj majd akkor semmit”

-néha azzal nyaggat, hogy menjünk már el együtt wellnessezni amíg otthon vagyunk és ha nemet mondok újra sértődött ezért sokszor belemegyünk. Azt is megkaptam már, hogy Xy vitte az anyját nyaralni, “milyen jó neki.. engem mikor visztek?”

-kértem, hogy óvatosan pakolássza a könyveimet, mert azok a kis kincseim, mire ő “ én kéne legyek a kincsed nem azok”

Sokszor panaszkodik, hogy milyen drága volt amiket vett és neki alig van pénze. De aztán meg latom, hogy a sokadik cipőt veszi meg hülyeségeket.

Sokszor eléri ezekkel, hogy bűntudatom legyen, közben meg azt érzem, hogy ez nem oké és teljesen lehúz érzelmileg, nagyon feszült vagyok a társaságában.

Aközött lavírozok, hogy: sajnalom mert apum elég korán meghalt és az utóbbi kapcsolatai nem igazán jöttek be, tehát ezeket meg kell tegyem neki mert az anyám és csak kapcsolódni akar mert magányos, és aközött hogy: mindent megszól, mindenbe beleköt, állandóan panaszkodik, ami miatt taszít tehát szívem szerint sehova sem vinném szívesen, s arról sem én tehetek hogy nincsenek barátai akikkel ezeket tegye.

Szóval teljesen össze vagyok zavarodva. Mit gondoltok erről? Mennyire normális tőle ez a viselkedés felém?