Szerintetek sem normális viselkedés ez, vagy csak én reagálom túl?

Háttérsztori:

Édesanyámmal ketten élünk már körülbelül 10 éve. Ez idő alatt több párkapcsolata volt, de egyik sem volt hosszútávú.

Most van egy kapcsolata, viszont a párja Hollandiában él, és csak ritkán jár ide hozzánk.

Munkahelye is viszonylag stresszes.

Az utóbbi időben mindent túl reagál, olyan dolgokért akad ki, amik "jelentéktelenek" (pl egy vizes rongyot nem oda tettem ahová szerinte kell, vagy egy cipőt nem tettem be a szekrénybe stb.)

Itthon jelentősen besegítek a háztartásba, felé fele arányban csináljuk a dolgokat.

Nekem is van állandó munkahelyem, viszont nem engedi hogy bármilyen anyagi költségbe beszálljak, a saját dolgaimat fizetem, vásárlok dolgokat a háztartásba én is, viszont a rezsibe nem szállok be, mert nem engedi.

Idén lett egy párkapcsolatom, aminek ő és a külföldi párja nem örültek egyáltalán, még nem is ismerték hogy kiről van szó, de már ellene voltak a dolognak (ez nem lesz jó neked, nem hozzád való, lusta stb). Párom is hasonlóan keres mint én, szorgalmas, segítőkész, mindenki más szereti a családban, csak anyám nem. Miután megismerte őt rendesen, kedves vele, de nem beszélünk róla úgy különösebben.

Az utóbbi hetekben viszont Édesanyám extrán elviselhetetlen lett. A családban egyébként mindenkivel vannak tartós konfliktusai, pl báttyával nem beszél évek óta indokolatlanul, mamámmal is sokszor nagyon nem kedves. Azt vallja hogy ő "szereti megmondani a véleményét" de maga a stílus ahogy beszél másokkal, köztük velem is, az elviselhetetlen, lekezelő, bunkó.

És nagyobb okot senki nem ad rá, hogy ilyen legyen.

Legutóbb történt, hogy pár napig párom családjánál voltunk. Szóltam, hogy, nem jövök haza, és hogy mikor érkezem, de 1-1 napról volt szó, felváltva voltunk itt is ott is.

Egyik nap anyukám berágott rám, hogy "nincs pékáru itthon". És hogy ő már nem tudja mikor főzzön, elege van, ha akarok enni oldjam meg magamnak innentől kezdve. A kiakadására elvonultam, mert nem voltam kíváncsi a bunkó stílusára. Utána hozzám vágta hogy "majd ha te akarod megbeszéljük ezt". Ez volt 2 hete, azóta nem beszélünk egymással.

Szerintem feleslegesen akadt ki egy ilyenen, mindig tudja előre ha nem leszek itt, de ez egyébként is ritka. Szerintem még lehetne normálisan is beszélni, ha van valami baja, nem mindenért ordibálni.

Szerintetek én reagálom túl, és oda kéne mennem hozzá beszélni? Én köszönök neki rendesen, de sokszor vissza se köszön, és szerintem alapból sem követtem el nagy hibát.

Elköltözésen gondolkodtam már, de hónapok óta beszéljük, hogy közösen veszünk majd nekem egy saját lakást.(Ezt is halogatja egyébként).