Anyám viselkedése normális? Sajnos már nem tudom hogy én vagyok a rossz?

23l vagyok. Anyámmal egyébként jó a viszonyom, sok mindent meg tudok vele beszélni de sokszor lenyom/elnyom úgy érzem de lehet csak én vagyok szuperérzékeny nem tudom.

Van amikor elmondom a saját problémám ami nem vészes de számomra fontos hogy valaki megértsen és ő mindig azt mondja ó hagyjam már ezt meg fiatal vagyok ez nem is probléma, lépjek túl ezen meg amúgy lehet én csinálom szarul nézzek magamba is.

Van egy párja aki miatt elköltöztem otthonról anyámtól a párja évekig bántott lelkileg, verbálisan, sokszor lehülyézett meg lealacsonyított amit anyám sosem hitt el nekem és mindig azzal jött hogy ők csak jót akarnak. Eljöttem onnan, azóta jobb is meg nem is. A kapcsolatom jobb lett velük viszont lelkileg szarul vagyok, úgy érzem most jött ki minden amit régen elnyomtam. A szüleim egyébként nem beszélnek egymással így nehéz köztük ingáznom. Úgy érzem anyám nem túl megértő velem amikor a problémáimról beszélek vele, az ő dolgai mindig rosszabbak és mindig fontosabbak. Sokszor érzelmi manipulációt is alkalmaz de lehet csak már beképzelem ezt is mert ugye az én problémáim nem valósak hiszen fiatal vagyok.

Egyedül nagymamámmal tudom megbeszélni a dolgaimat ő megért és támogat engem de anyám szerint csak lehúz azzal hogy ennyire megértő és csak sajnálkozik.

Hát nem tudom, ti mit gondoltok?