Azok a diákok, akik gyenge tanulók, tényleg nem érdemlik meg, hogy a szüleik elvigyék őket valahova szórakozni/megkapjanak valamit, amire már régóta vágynak?
Nekem több olyan időszakom is volt a sulis éveim alatt, amikor rosszabb jegyeket kaptam, és azt mondta anyukám, hogy csak akkor vehetek ezt/azt, vagy akkor mehetek el ide/oda, ha jó jegyeim lesznek, illetve ha ő teljesíti az én kívánságaimat, akkor cserébe szerezzek jó jegyeket.
Szülők, ti is úgy gondoljátok, hogy a gyereketek az iskolai teljesítmény alapján érdemel elismerést? Ez jó nevelési módszer? Mit gondoltok?
Így van, 11-es.
De én még a készségtárgyakat is vitatnám, mert énekből se mindig csak énekelni kell, komoly s@ggelések vannak ott is elméletből.
Ha meg énekelni kell, ahhoz is be kell s@ggelni a szöveget.
Max a hamissága miatt kaphat rosszabb jegyet, de ha mindent bes@ggelt, amit be kell, és azokra ötöst kapott, akkor simán megvan a négyes énekből is.
Én még technikából is úgy kezdtem annó, hogy a virágkaróm bumfordi lett, el is vágtam a kezem, hármast kaptam rá nagy jóindulattal, de aztán egész évben gyakoroltam, és feljöttem négyesre, év végére meg ötösre. Ez egy gyakorlós tárgy, ehhez meg szorgalom kell és kitartás. Nagyon könnyű kijelenteni, hogy én ehhez nem értek. Igen, pillanatnyilag még nem. De kemény gyakorlás után már sokkal jobb lesz a helyzet. Nem szabad annyiban hagyni. Na, meg nem is volt minden feladat olyan nehéz, voltak könnyebbek is, amire majdnem mindenki ötöst kapott, csak az nem, aki nem csinálta meg.
Egyedül a tesi az, amire azt mondom, hogy tényleg nem mindenki alkalmas rá. De a saját maximumát ott is mindenkinek hoznia kell. Én pl fel voltam mentve veleszületett gerincprobléma miatt, de pár kört én is futottam és a talajtornát is elvégeztem, ahogy tudtam. Lógott a nyelvem, csúnya is volt a végrehajtás, de a tanár látta, hogy tőlem több nem telik, ennyi a maximumom, belőlem tornász sose lesz, és értékelte a kemény munkámat, nem az eredményemet.
A gyerekeket nem büntetem, hanem motiválom.
Pl, ha elmegyünk valahová, beterveztük, nem érdekel a jegye. A motiváció úgy néz ki, hogy ha többet tanulsz, nem csak a Balatonra jutsz el, hanem Japánba, USA-ba, stb is.
Ne félelemböl legyen jobb, hanem saját maga motiválja magát késöbb.
De ez családonként máshogy néz ki.
Az a baj az iskolarendszerrel, hogy a gyerekeket egyformára "szabdalja". Az alapkilépzés ezt csinálja. Késöbb ha középsuliba szeretne jelentkezni, teljesen rosszul válogatják ki, hogy kit vesznek fel és hová.
Ha valaki pl. jó kémiából, nincs lehetösége nagyon kémikussá válni, mert egy csomó tantárgyból kell jól teljesitenie (plusz történelemböl, magyarból érettségizni), ami egyáltalán nem szükséges a kémiához. Nem látom értelmét, mi köze van a Francia polgárháborunak egy kémiai folyamathoz. De számtalan ilyen példát tudnák felhozni.
Ezért irom, hogy megszabdálják a gyereket, mert szerintem amiben jó (pl. Kémia) azt kellene támogatni, nem pedig elnyomni azzal a kifogással: hogy ha jó jegyed lesz történelemböl, csak akkor mehetsz tovább az álmod felé, csak akkor mehetsz kémikus.
"Vannak gyerekek, akiknek papírjuk van róla"
Jó, de hát ő erre mondta, hogy azok csak holmi "szagértők" mert a gyakori népe természetesen ehhez is jobban ért mint holmi "szagértő" :D
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!