Szülővel dolgozni és egy háztartásban élni felnőttként?
Mennyire normális közel a 30-hoz férfiként egy családi vállalkozásban dolgozni szülővel, napi 8-10 órákat, ahol alkalmazottak sincsenek, csak mi családtagok? Fizikailag is egy légtérben vagyunk egész nap a munka jellegéből adódóan, ezenfelül még egy háztartásban is élünk. Ezáltal rengeteg élethelyzetből kimaradok, nem tapasztalok meg általános dolgokat.
Tovább nehezíti, hogy nincs párkapcsolatom, nem járok el sehová, összegezve szociális életem nem nagyon van. Egyébként szülői ráhatás nincs/nem volt ezekre, egyszerűen így alakult.
A kérdés : Ilyen környezetben, körülményekkel ki lehet alakítani egy önálló, mentálisan egészséges felnőtt életet? Vagy ez tönkre teszi, aláássa egy normális énkép kialakulását? Ilyen helyzetben könnyen befolyásolják döntéseit, mindig a szülő árnyékában fog élni? Ehhez inkább drasztikus lépések kellenek, környezet váltással, a komfortzónából való kilépéssel?
Azt gondolom nálam van a probléma, fejben, főleg az önbizalomhiány lehet az oka. Ez már régóta fennáll, valahogy középiskolás koromban jött ez elő komolyabban. Esélyes, hogy egy egészséges önértékeléssel, önbizalommal rendelkező személy, ilyen környezetben is ki tud alakítani teljes életet vagy eleve már bele sem megy a dologba, mert TUDJA hogy mit akar. Na, nálam ez nem volt meg és most se nagyon.
Attól tartok, hogy még jobban beragadok ebbe a helyzetbe. Viszont a kilépéshez meg nincs meg az ambícióm, önbizalmam. Ez így elég elb@sztt egy helyzet. Lehet külső segítséget kéne kérnem, mert én ezt így belülről már nem tudom jobban kielemezni magamban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!