Szülővel dolgozni és egy háztartásban élni felnőttként?

Attól függ, hogy egy légtérben laksz a szüleiddel, vagy külön lakrészed van? Utóbbi, ha jobban kijossz a penzedbol, tudsz felretenni, és a szüleid hagynak önállóan élni, még vállalható. Ha egy légtérben éltek, és még mindig gyerekként kezelnek, az ő szabályaik szerint kell élned, az már problémásabb. Egy családi vállalkozás még nem gáz szerintem, esetleg nem tudsz idővel onállosodni?

Vagy ha úgy érzed, így még mindig gyerek vagy, onallosodj, keress albit pl.

Párkapcsolatod nem is lesz, mert egy nő se fogja elviselni a szüleidet, mikor hozzád megy es felnőtt, érett, magabiztos, önálló férfiként akar rád tekinteni és pl egy jót, hangosat szexelni majd közösen reggelizni. Anyad nélkül. Rengeteg mindenből kimaradsz így.

Amíg a szüleiddel élsz, te gyerek vagy. Tehát önálló nem.

Ez kevésbé a fizikai helyzettől, hanem hozzáállástól és cselekvéstől függ. De ha kérdezni kell, akkor szerintem már baj van.

Egyébként általad leírt körülmények előfordulhatnak akkor is:

- ha gyermek még bizony gyerek, és nem tud önállósodni

- nagyrészt önálló, s szülők mint inkább lakótárs szinten vannak jelen

- nem te élsz a szüleiddel, ők élnek veled. Értsd, rajtad van a nagyobb felelősség, te vagy főleg a kenyérkereső. ha családi vállalkozás, akkor pedig te vagy a gyakoribb/fő döntéshozó, szülők pedig szépen lassan háttérbe szorulnak.

De, ja 3-nak abban igaza van hogy szex és házibuli így nehezebb/lehetetlen, ha nincs külön elkülönített emeleted/házrészed.

Az exem autójavító műhelyben doglozott az apjával, sok pénzbe került felszerelni, nem akarták parlagon hagyni a műhelyt. Munka akadt bőven. Szociális élete volt, de családot alapítani esélye sem lett volna külön, mert hajnalban már a műhelyben kellett lennie, az meg a legegyszerűbben ott lakva megoldható.

Én nem vállaltam, de utánam talált olyan nőt, aki beköltözött és gyereket szült neki. Nem lehetetlen, csak hasonló mentalitású, neveltetésű embert kell keresni.

A párválasztáshoz sok sikert.

Nagyon sok nő önálló 25-28 éves korára ők biztosan nem mennek abba bele, hogy ott randizzanak veled, vagy ott töltsenek egy délutánt, amikor anyukádék is ott vannak - akkor is, hogyha "külön lakrész, de közös udvar".

Semmi magánszférátok nem lenne - na, ez pl nekem is felejtős, meg rengeteg másik nőnek.

Persze, van, akit nem zavar, vagy nem mutatja, de... öcsém 32 éves, otthon él, egy tartós kapcsolata nem volt eddig, mert a nőknek nagyon nem passzol, hogy ott vannak a szülők is, és nincs egy percük sem kettesben.

Szerintem hosszútávon nem lehet kialakítani, de erre már te magad is élő bizonyíték is vagy: közel 30-hoz nyilván még nem vagy semmiről sem lekésve, de ha kilátásban sincsen kapcsolat, akkor igen csak késésben vagy. Egy légtér a nap 24 órájában még a saját pároddal sem egészséges, nem hogy a szülőkkel. Ennek egyenes következménye az hogy soha nem is fogsz felnőni, ahogy te magad is írtad, nem fogsz élethelyzeteket megtapasztalni. Mindig is gyerekként fogsz funkcionálni, mert a szülői házban a gyerek az gyerek, akkor is ha 40 éves, akkor is ha 10. Magad is leírtad, hogy nincs szociális életed: ugyan hogy volna, ha nincs is alkalmad másokkal rendszeres interakcióba kerülni?

Véleményem szerint a te életed nagyon rossz irányba tart. 30 éves vagy, ha most kilépsz ebből és elkezdesz felépíteni egy saját életet, akárhogy nézem, leszel 35-36 éves is, mire mondjuk családalapításban fogsz tudni gondolkodni (ugye mire lakást találsz magadnak, esetleg új munkahely, mire alakul valami egy nővel, mire abból összeköltözés lesz, mire abból házasság stb stb). Nem irigyellek téged.