Melyik szülővel milyen a viszonyod? Ha valamelyik nem él, akkor milyen volt?

Ez egy kicsit osszetettebb mert elvalt szulok gyereke vagyok.

3 eves voltam mikor elvaltak a szuleim,azota hogy alakult:

A neveloapammal jo viszonyban voltam, sok mindenre megtanitott.

Anyukam is. Kapcsolatunk jonak mondhato,leszamitva hogy mivel nem voltam a legjobb tanulo sokszor bantalmaztak otthon, Landolt a fejem az asztalba.

Akkoriban meg senki sem futott egybol a gyamugyhoz.

Mar elmultam 30 mikor a neveloapam meghalt. Sajnalom a mai napiog,hogy nem lehet velem. Nem ulhetunk le akar egy delutan egy sort meginni.

Anyukam el meg szerencsere jo egeszsegnek orvend. A kapcsolatunk jo, bar neha eleg faraszto tud lenni. Edesapammal a kapcsolat eleg tavoli.

Sosem voltunk kozeli kapcsolatban. Tetszett gyerekfejjel a vaganysaga de ez idovel mar nem votl erdekes. Eltavolodtunk. Nem szavahiheto ember. Sokszor igerte,hogy eljon ertem es megyunk a hetvegen ide-oda. nem jott 1x, nem jott 2x, utana mar nem vartam ra. Nem haragszunk egymasra,csak nem keressuk egymast.

Namost osszefoglalva nem tudom,hogy a fentiek kozul mit kellene valasztanom :)

Apukám alkoholista, és minden, ami ezzel jár. Kisgyerekkoromban elváltak.

Én ennek ellenére is próbáltam vele normális kapcsolatot kialakítani, amikor már nagyobb lettem, középiskolás koromban. De nem sikerült. Felnőttként már semmilyen kapcsolatom nincs vele. Annyira nem is bánom, mert azóta is ugyanúgy él.

Anyukám egyedül nevelt fel. Szerintem ezért is szorosabb a kapcsolatunk, mint az átlagos.

Apum még gyerekkoromban meghalt, viszont szerintem ő volt a tökéletes apuka. Nem volt teher számára, hogy játsszon velünk, elmenjünk kirándulni, emlékszem, hogy otthon is segített a takarításban és hasonlókban. Ha mondjuk úgy ment el otthonról, hogy aludtam mindig hagyott egy kis üzenetet.

Anyummal volt egy időszak amikor nem nagyon jöttünk ki, utólag értem, hogy milyen stresszes időszakai voltak. Most már nagyon jó a kapcsolatunk, gyakran csinálunk közös programokat

5, akkor itt egy kivételes eset, az enyém.

Anyám piált, utána meg narkózott. Gyerekkoromban is rühellt engem, meg a többi tesómat is, mert “csak lányok” voltunk. A legkisebb tesó fiú, ő a csodagyerek, a szent. Gondolom azóta is egymást bújják. Ha feldobja a papucsot, legfeljebb az urnahelyet fizetem, azt ne a tesóimnak kelljen, de a temetésre nem megyek meg az örökség se kell.

Apám korrekt, normális pasas, nem piál, még csak nem is kávézik. Cserébe normálisan lehet vele beszélgetni és mindig itt van, ha kell. Valamelyik nap például nagyon vacakul voltam, amíg a férjem elment a gyerekekkel sétálni, addig leült velem sorozatot nézni és tűrte, hogy bőgjek. (Meghalt egy nagyon kedves barátnőm és még csak elköszönni se tudtam tőle, mert nem értem be időben a kórházba hozzá.)

Anyámmal nincsen semmilyen kapcsolatom. Folyton bántalmazott engem lelkileg. Ha bármit csináltam az rossz volt neki.

Apámmal jobb volt a kapcsolatom

de már sajnos meghalt.