Érdekes/szomorú helyzet, valamelyik szülő irányításmániás, nem érzem magadat jól otthon, hibás vagyok vagy meneküljek ?

A legnagyobb probléma az apukám sajnos...

Ő azt a szerepet tölti be a családba hogy mindent ő talál ki , minden elvárásban neki kell megfelelni többnyire , ő az aki dühönghe vagy ha hibázik akkor egyszerűbben nézi el a sajátját mint a mi hibánkat, ő az az ember akire figyelni kell hogy mit mondasz neki de már igazából ezen se lehet kiigazodni hogy mikor hogyan mond neki amit szeretnél neki, nehogy megtörténjen ő maga miatt a hülyeség. Dolgozni dolgozik de, hazajön és semmi mást nem csinál csak pihen vagy diligál vagy gépezik vagy szívja a bzi füvét és ő a legrendetlenebb , pl kivan takarítva és 1-2 nap után dzsuát/koszt rendetlenséget csinál maga után nem vigyázik a rendre ebből is voltak veszekedések/viták elvárja hogy meg legyen csinálva. Van egy másik tényező és fura dolog hogy el szokott menni az agya fél évente 1x 2x és vannak olyan hetek hogy a kis dolgokból nagyot csinál , van mikor a múltbeli dolgokat hozza fel és ismét ugyan azon a témán lovagol mint az utóbbi 30 alkalommal , vagy össze vissza beszél , rá se lehet ismerni , olyan mintha skizo lenne vagy valami más , nem tudni megfogalmazni ezt az esetet , max annyi tudok mondani hogy hirtelen megváltozik a világa és egyből kitalál dolgokat , pénzt így csinálni meg úgy csinálni , meg hogy ő jót akar , tervezget össze vissza 1-ről 10 lépésre hadarva (hogy ez úgy lesz, meg amúgy, meg így) és minket akar felhasználni "kihasználni" arra hogy azt kell csinálni amit ő mond a saját tervei szerint és ha nemet mondunk akkor megy az ellenségeskedés , a lelki terror. EZ MÁR SOK ÉVE MEGY íGY ! """"Ő JÓT AKAR szokta mondani"""

Szokta fitoktatni hogy ő okos mert hogy ő más , oké nem buta de a szokásai nagyon nehezek.

Egyébként szokott normális is lenni meg jó fej de nagyon váltakozó meg szeretem de... nagyon alkalomszerű a viselkedése. Amúgy meg nem szívesen megyek vele bárhova is :D azt érzem néha hogy tök gáz vagy nem normális a reakciója vagy viselkedése vagy ilyesmi.

(már ott tartok szomorúan mondva hogy én már kivagyok attól ha meghallom a hangját , vagy ha hív magához amikor akar valamit , vagy ha meghallom ha hazaér , ha meghallom hogy a körzetemben van , egyből ezen kattog az agyam hogy már megint mi lesz , egyből visszahátrál a jó kedvem és nem merem magamat jól érezni, önbizalom esés.)

Ami + durva számomra hogy ezt amikor mondom magamba vagy másnak hogy jobban szeretem ha alszik , vagy ha nincs itthon, akkor boldog vagyok , jól érzem magamat és több kedvem van bármihez is...

nem merek áthozni senkit , se haver se csaj se barát, mert gáznak érzem a környezetemet.

-------------------------------------------------------------------------

Az én szerepem amit betöltök amit átélek : én az az ember vagyok aki kedves , rendes , jószívű , szeretek hülyéskedni barátokkal/haverokkal lenni nem gondolni a hülyeségekre.

Ugye az elhangzottak alapján ez nem egész gyerekkoromba történt , 26 éves vagyok , ez már van majdnem 10 éve hogy így zajlik az életünk itthon nem mondok nemet itthon sose vagy hogy nem segítek vagy nem csinálom meg, mert meg kell csinálnom amit meg kell , persze van hogy nem azonnal de meg kell csinálni (házimunkára gondolok)

de olyan házimunkára amihez vagy szakember kéne vagy segítség , ebből semelyiket nem kapom , mindent nekem kell csinálni és elvárja tőlem hogy igen is essek neki "gyerünk" persze valamilyen szinten elmagyarázza de így is szoktam hibázni , kiadja hogy mit hogyan aztán ő elmegy a saját maga útjára, én pedig nem vagyok túl jó az ilyen lambériázás , gipsz kartonozás, festés azaz ajtó , ablak , szoba oké nem nehéz , de tetőjavítás vagy cserélés (komplett bitumenes hullám pala cserélést végeztem el full egyedül segítség nélkül) persze nem haltam bele de meg csináltam , de sok olyan dolog van amibe nem vagyok jó és tudja hogy nem vagyok jó , sokadig alkalom hogy kiadja amit kell csinálni azt pedig csinálom de mikor meglátja hogy teljesítmény / minőség akkor trágálkodik velem, elmond ennek annak.. de úgy nem segít hogy ott van mellettem és akkor tényleg megtanulom , 1x megmutatja aztán ott hagy és csináljam mert hogy "meg kell tanulnom" de egyszerűbb lenne megtanulni ha vele csinálhatnám de ő "nem ér rá" dolga van, elvárja ha hazajövök a munkából akkor nyomjam amit kell 1-2 órát amivel megint nincs gond mert nem minden nap muszáj csinálnom hétvégén szombaton meg rendesen, de mikor megszól hogy csak ennyit csináltam? , még nincs kész ? mi a fszt csináltam eddig? meg hogy lassú vagyok....

azzal csesztet hogy mikor nem a dolgomat csinálom akkor fontosabb hogy "számítógépezzek ott haverok barátok" vagy személyesen a "haverok meg barátok" , mint hogy az itthoni dolgokat csináljam DE HÁT CSINÁLOM... nem oszthatom be rendesen magamnak a napokat ahogy én akarom , úgy kell ugrálnom amilyen az ő kedve.. nem merem magamat hangosan jól érezni mert akkor is azon jár a fejem hogy neki ez nem tetszene és kitalál valamit amivel bsztathat...

persze ha jobban csesztet annál inkább kevésbé fogom több kedvvel és gyorsabban is csinálni amit kell :D

Bevallom azt hogy igen béna és gyenge vagyok lelkileg, ez kihat a munkahelyi vagy a baráti társaságomra is hogy nem merem magamat jól érezni vagy ha bármi olyan ami ne az apukámra emlékeztetne ami hozzá igazodik ez a dolog, RITKÁN részegen (nem vagyok alkesz) beleesek ebbe a témába ha valahogy eszembe akkor néha sírásig fajul nálam a helyzet, józanul pedig csak a szokásos amit meséltem

Nem tudom a saját életemet irányítani , tervezni , rendesen tanulni belőle jól érezni magamat, nekem ez nem tanulás ez szenvedés. Nem érzem azt hogy ez jó család lenne.

Anyukám pedig tudja mi a helyzet , hogyne tudná ő csak próbál túlélni és bújni a hülye dolgok elől amit én is teszek , de nem lehet menekülni :D

magamat érzem rosszúl ha én hagyom itt őt vagy őket , mintha nélkülem nem menne semmi, vagy mintha tartoznék valamivel... olyan érzés.

nem lehet ezt megbeszélni se , se kedvem se energiát nem akarok erre pazarolni mert még napokig is tarthatna ez..

NAGYON FONTOS : nem olyan egyszerű ezt csak úgy elolvasni vagy csak úgy elmondani másnak , sokkal másabb átélni.

esetleg van olyan aki átélt egy hasonló helyzetet?

szerinted mennyire jogos az az érzés amit érzek , én lennék a rossz ?

ti hogy éltétek át az ilyet ?