Hogy lehet egy testvér ennyire irányításmániás, nárcisztikus, önelégült?

Itt mindig “mérgező szülőket” emlegetnek, nekem meg “mérgező testvérem” van, hogy ezzel a kifejezéssel éljek :D Borzalmas az egész személyisége, a viselkedése és egyszerűen utálom. Egész gyerekkoromban azt kellett hallgatnom a rokonoktól, hogy jajj az XY-ka milyen okos, szép, ügyes, tehetséges, talpraesett, erős stb., engem meg jobb esetben le sem sz*tak. Rosszabb esetben meg mindig én voltam a hülye, a lusta, a béna, az életképtelen, a ronda stb. Azt gondoltam, hogy ez így majd elmúlik, rájönnek ez nem így van vagy megunják, de csak rosszabb lett, mert a testvérem most azt hiszi mindenben ő a főnök, mindenben ő dönthet, mindenben csak neki lehet igaza, mindent csak ő tudhat. A szüleim tök normális és jó emberek, de őket is full behálózta, hisznek neki, mindenről meggyőzi őket és telebeszéli a fejüket. Konkrétan egy papucsot nem lehet úgy megvenni, hogy ne kelljen előtte megkérdezni, hogy XY-kának tetszik-e... Csomó cuccom van, amit utálok, mert nem én választottam, nem én akartam, nem nekem tetszik, hanem XY-kának. Nem jelentkezhettem abba a középiskolába, ahová szerettem volna menni, mert XY-ka elővetítette, hogy “majd nem fog tudni felkelni, nem fog bejárni, nem fog tanulni, drogozni fog stb.”. Az egyetemi jelentkezéskor ugyanez ment (csak minden szaknál elmondta, hogy miért nem való nekem, bezzeg neki), külföldi ösztöndíj esetében megint ez ment azzal kiegészítve, hogy “mit fog enni, mivel fog közlekedni, hogyan talál oda”. Az egyetem első évében, de egy barátokkal való sima kirandulás alkalmával is kb. fél percenként írogatott meg hívogatott, hogy mi van velem, hol vagyok, oda tudok-e menni és dirigált, hogy mit és hogyan csináljak. Még azt is meg akarta mondani, hogy mikor és miről beszélgessek a szobatársammal... Előtte pedig mindig elhangzik a “legyen nálad telefon, öltözz fel rendesen, ne drogozz, ne igyál alkoholt, ne állj szóba idegenekkel”... Még biciklizés közben is azt csinálja, hogy előre teker és megelőz, majd megáll, megvár és megkérdezi, hogy “elfáradtál, megálljunk pihenni? Megállhatunk pihenni, ha szeretnél, nem baj, ha nem bírod”... Agyvérzést tudnék tőle kapni, egy pozitív szót nem tudok mondani rá, de tényleg. Ha pedig visszaszólok, beszólok neki vagy szimplán elmondom a véleményem, akkor elmond minden hülyének, még gyerek vagyok, honnan tudnám, nincsen hozzá közöm stb. A szüleim meg szimplán annyival rendezik le, hogy “ne veszekedjetek” és kész. Pedig sokszor látom rajtuk, hogy őket is zavarja, mert minden hétvégén hazajön és itthon is rendezkedik.