Akit rendszeresen bántalmazta valamelyik szülője tini korában, az felnőttként meg tud bocsájtani neki?

Engem "csak" verbálisan.

Nem bocsátottam meg, amiért tönkretettek, és amióta elköltöztem haza sem nézek.

Nàlam is hasonlò volt a helyzet

Bot,fadarab,kèz,pisztoly csak az egèsz 11èves koromig tartott..

Kimondhatatlanul vàrtam a halàlàt nameg szerintem persze màig nem bocsàjtottam meg mindezt..,ès 11èves koromban halt meg..DE most 27èves fejjel aztmondom hogy volt valami ami ilyennè formálta

Katonasuli aztàn hàboruk..valahol megèrtem hogy olyan lett amyen de ez nem egyenlô azza hogy megbocsàjtottam neki valaha is…vagy megfogok…

Csak elfogadtam hogy “az èlet ilyennè formàlta”

Ès gyerekkènt mindig azt vártam hogy na ha fizikailag felnövök biztos eltöröm a kezemet az arcában..de mint mondtam 11voltam amikor meghalt így a bosszùmat nemmigen tudtam “kièlni”

Engem anyám bántott verbálisan és testileg gyerek ill. tinikoromban, pedig visszagondolva jó gyerek voltam, 1-2 gyerekkori apró csínyt követtem el, de soha semmi komolyat.

Ő a kezét használta, pofon, hátba verés, ja és csípés, ami rendszeresen bekékült. Szóban meg sértegetések, állandó hibáztatások minden apróságért, parancsolgatás, fenyegetés.

Mindig is ideges és túlzottan maximalista természetű volt, de az utóbbi években visszább vett, lehet ő is érezte ha nem változik meg végleg el fog veszíteni. Nincs erős anya-lánya kapcsolat köztünk és már nem is lesz. Elvagyunk, ha pár hetente elmegyek látogatóba hozzá, beszélgetünk az aktuális dolgokról, segítek, ami nehezebben megy már neki a ház körül és kb. ennyi.

A kérdésre a válaszom: megbocsáltani és felejteni SOHA nem fogok, de felnőttként már elengedtem a múltat és SOHA NEM kívánnám a halálát azért, amit régen tett.