Ha egy gyerek ilyen a szüleivel, ott a gyerekkel van baj vagy a szülővel?

Most olvastam csak a kommenteket, ezt komolyan gondoltad, hogy a lényeget hagyod ki???

Vagy csak utólag adagolod hozzá a kamu infókat, ahogy itt szokás a troll kérdéseknél/nem tetsző válaszoknál.

Na vajon szerinted egy alkoholista apuci és egy elmebeteg hárpia mellett miért ilyen az a kislány? Piaszagú embert ölelgessen a halál, anyuci meg ha sosem kezdeményezett semmit, lehet, pont ő okozta ezzel ezt a távolságtartást, na meg persze az őrjöngésével. Mégis miért kéne szépen beszélnie vele a gyereknek, ha vele rendszeresen üvöltözik? Még csak jó példát sem lát tőle, apuka meg ahelyett, hogy qrvára helyretenné ezt az elmebeteg némbert, hogy vegyen vissza, inkább berúg. Ez aztán a szuper problémamegoldás.

A kislány nem tanulja meg, hogyan kell beilleszkedni, társaságban viselkedni, hiszen ezeknek az alapjait otthonról hozza mindenki. Az ilyen gyerekekből vagy agresszorok lesznek vagy bántalmazottak.

Én is utóbbi voltam, ugyan babakoromtól nem szerettem a testi érintkezést, de ezt sosem voltak képesek tiszteletben tartani, amíg pici voltam. Elhiszem, hogy sok fájdalmat okoztam ezzel, biztosan rossz érzés egy szülőnek, nagyszülőnek, nagybácsinak-néninek stb, de nem tehetek róla, hogy kvázi ezzel születtem. Aztán anyám velem is csak üvöltözni tudott, órákig tartó tomboló, törő-zúzó műsorokat nyomott le, ha pl nem talált meg valamit a szokásos helyén (megkérdezni, hol van, azt neeeeem, pedig egy percen belül hoztam volna vagy én vagy apukám), ha munkahelyi, családi nehézsége volt, akkor leitta magát a sárga földig, majd sírásig hergelt, szidott, hogy én mekkora tetű vagyok (igen, ezzel a szóval, kedvence volt), önző, irigy, szemétláda, kislányt akart, erre kapott egy boszorkányt, akit még fésülni sem lehet (ami nála úgy nézett ki, hogy beleakasztotta és tépte a hajamat, nem egyszer sírva mentem iskolába reggelente), elbszott gyerek vagyok, kicsiként ha nem akartam felvenni mondjuk valamit, ami szerinte szép volt, olyanokat ordított, hogy megöl. Kamaszkoromban már nem hagytam magamat, de akkor is sírva üvöltöttem vele, egyszerűen nem bírtam elviselni azokat a sértéseket, mocskot, szidalomáradatot, amit rám zúdított kb hetente egyszer, gyakran késő este, mikor másnap iskola volt. 13-14 évesen öngyilkos akartam lenni, az akkori legjobb barátnőmnek hála nem tettem meg, akit persze ő utált és folyamatosan szapult (tényleg nem volt egy szent visszatekintve, ő még sokkal rosszabb családból jött, nem is voltunk mindig jóban, ártott is nekem kisiskolában, kamaszként mégis csak rá számíthattam).

Ha a kislánynak nincs egy közelálló rokona, barátja sem, akkor nem tud kihez kötődni, amire szükség van ebben a korban. Nyilván akkor jön hárpia anyuci, mert a semminél még az is több egy 9 éves gyereknek. Nem tudja, hogy mások anyja nem üvöltözik a gyerekével a saját dühkezelési gondjai miatt. Még a súlyosan bántalmazott gyerekek is képesek kötődni az őket elverő szüleikhez.

Amúgy meg milyen “gonoszkodás”? Egy 9 éves gyerek nem magától lesz ilyen. Egy kamasz már más, de ha egy ennyi idős kifejezetten ártani akar a szüleinek, az kizárólag az ő hibájuk, amennyiben a gyerek nem mentális beteg. Pláne, hogy még te is leírtad, hogy az egyik piál, a másik meg úgy beszél vele, mint egy kutyával.

Az ilyen mocskos férgeknek nem való gyerek.

Jó eséllyel már most tönkrement a gyerek.

Pont az ilyenek miatt alakulnak ki környezeti hatások miatti mentális betegségek, pl szorongás, szociális fóbia.

Szegény gyerek, aztán felnőttként meg nem győzi rendbe tenni az érzelmi életét. Ilyen környezetben persze, hogy bezár. Nem tudja magát megvédeni, kiállni magáért, mert nincs hátországa, biztonságérzete, nincs kivel otthon se megtárgyalnia a gondjait, mert nincs aki meghallgassa. Ki tudja piás apuka részegen miket csinált vele, mondott neki, anyura se tud számítani, mert ő meg rajta tölti ki a flusztrációit, mert sokszor vele kiabál, mikor nem is vele van baja. Ezt egy gyerek, mégis egy kisebb hova tegye?

Talán egy pszichológus tudna neki segíteni, de az a baj, ha a szülőknek ki lenne mondva, hogy hahó ti vagytok a hibásak, azt nem fogadnék el, mert az esetek nagy részében ők sose tartják magukat hibásnak.

Amúgy te ki vagy ebben a sztoriban?