Mások szerint is undorító a gyerekeknek hazudni?

Nem mondanám a felsoroltakat hazugságnak.

A gyerek nincs hülyének nézve, sajnálom ha neked szar gyerekkorod volt és nem élhetted at a télapó, a karácsony varázsát.

1. Nincs h*lyének nézve, a mesevilág jót tesz a gyerekek lelki fejlődésének.

2. Nem azért szomorú, mert átverted, hanem mert elvész a mesevilága, de ez is a felnövekedés természetes velejárója.

Szerintem ez olyan "hazugság" amit még lehet bocsátani. Ennél nagyobb fogja érni az életben.

És szerintem az ünnep szépségéhez kell ez a csoda. A szülőnek is és a gyereknek is.

Az, hogy valaki undorítónak tartja-e a gyerekeknek szóló "hazugságokat" (például a Mikulásról, Télapóról vagy a Fogtündérről), nagymértékben függ az egyén személyes értékrendjétől, nevelési stílusától, és attól, hogyan értelmezi ezeket a meséket.

Különböző nézőpontok:

Ellenzők véleménye:

Sokan úgy vélik, hogy a gyerekeknek hazudni, még "ártatlan" célból is, aláássa a szülők hitelességét.

Ezek az emberek úgy gondolják, hogy a valóságot kell tisztelni, és nem szabad illúziókat kelteni, mert a gyerekek csalódhatnak, amikor rájönnek az igazságra.

Egyesek ezt az őszinteségre való nevelés elvével helyezik szembe, amely szerint a szülői minta kulcsfontosságú.

Támogatók nézőpontja:

Mások szerint ezek a történetek részei a gyerekkor varázsának, és nem "hazugságok," hanem mesék, amelyek a képzeletet és a kreativitást segítik fejleszteni.

A Mikulás vagy a Fogtündér történeteit sokan olyan kulturális hagyományoknak tekintik, amelyek a szeretetről, a nagylelkűségről vagy a jó cselekedetek jutalmazásáról szólnak.

Az igazság feltárásának idejétől függően a gyerekek általában nem érzik magukat "becsapottnak," hanem természetes módon kinőnek ezekből a mesékből.

Középutas hozzáállás:

Egyre több szülő választja azt, hogy nem erősíti meg aktívan ezeket a meséket, de nem is rombolja le azokat. Ha a gyerek kérdez, őszintén válaszolnak, miközben teret adnak a gyerek képzeletének.

A lényeg:

Az, hogy valaki undorítónak tartja-e ezeket a történeteket, erősen szubjektív. Fontos tisztázni, hogy a gyerekek érdekét és érzéseit helyezzük előtérbe, akár támogatjuk ezeket a meséket, akár nem. A nevelés célja végső soron az, hogy boldog, érzelmileg kiegyensúlyozott emberekké váljanak, és ennek része lehet a mesék, fantázia, de az őszinteség is.

Neked mi a véleményed erről? 🙂

Nem hazugság, varázslat.

Minél tovább él a mese annál jobb.

Mire rájön (hacsak a szülő nem tart felvilágosítást egy 5 évesnek), elég érett hozzá, hogy megértse, ez nem hazugság.