Hogyan magyarázzuk el apámnak, hogy nem reális a félelme?
Apám állandóan azon aggódik, hogy nem eszünk eleget, nem tudunk gondoskodni magunkról. Otthon állandóan tömni akar, ha elmegyünk otthonról, már be van pánikolva, hogy rosszul leszünk az éhségtől. Például Pécs mellett lakunk, a 20 éves öcsémnek fel kellett mennie Budapestre a hétvégén. Csomagolt magának kaját, el is vitte, de apánk már indulás előtt is azon aggódott, hogy nem lesz nála elég kaja, mi van ha rosszul lesz az éhségtől. Amint elment nem sokkal később már azon aggódott, hogy ha elájul az éhségtől, akkor nem lesz, aki segítsen rajta, meg honnan szerez kaját, ha esetleg nincs nála elég.
De nálam is, ha már csak a szomszéd városba megyek át azon aggódik, hogy mit fogok enni, nehogy valami bajom legyen abban a pár órában, amíg nem vagyok otthon.
De elég ha ő elmegy valamiért már azon aggódik, hogy nem fogunk eleget enni, amíg ő nincs itthon, rosszul leszünk teli hűtő mellett az éhségtől huszonévesen. Munka után amikor először találkozunk, mindig azzal kezdi, hogy együnk, mert egész nap nem látott minket enni.
Többen mondták, hogy örüljek neki, hogy nem sajnálja tőlem a kaját és nem is az a bajom, hogy ad enni, hanem hogy szerintem ilyen szintű aggódás már nem egészséges. Ráadásul más miatt nem aggódik ennyire, olyat nem mond, hogy mi van, ha nem iszok eleget, vagy nézzek szét rendesen mielőtt átmegyek az úton, azon aggódik állandóan, hogy nem eszünk eleget.
Azt mesélte, hogy az anyja dolgozott, piacolt, barátnőzött, így volt hogy főtt étel nélkül hagyta őket akár napokra, de ez indokot ad ilyen szintű féltésre?
Nagyon rossz élmény ez neki, valószínűleg ezért csinálja. De amúgy nem normális, felnőtt emberként be kellene látnia, hogy túlzás, amit csinál.
Csak, hogy érzékeltessem, milyen szinten maradhat meg az emberben a szülője félelme: Anyukám végigélte a háborút gyerekként, minden nap úgy mentek aludni, hogy mindent előkészítettek, ha menekülni kell, csak felkapni a ruhát, táskát, legfontosabb cuccokat. Anyámnak ez haláláig így volt, engem erre nem szoktatott kifejezetten, de láttam. Nem vitte túlzásba, annyi maradt, hogy a másnapi ruháját kikészítette minden este. 52 éves vagyok, a mai napig ki van készítve a reggeli ruhám, összepakolva a táskám. Nem tudok úgy lefeküdni, hogy ez ne legyen. Szóval, nem könnyű levetkőzni a múlt pecsétjét, akár több generációt is megjelölhet.
Első körben beszélgessetek apukáddal és legyetek vele türelemmel. Még az is lehet, hogy szakember segítségét kell kérni, bár ő ezt valószínűleg elutasítja.
Kaja van nálatok, venni majd fogtok tudni, éhen nem haltok.
Annyit lehetne tenni, hogy kicsit nyugodtabb legyen, hogy legyen nálatok szőlőcukor.
A "rosszul lesz az éhségtől" az ugye azt jelenti, hogy leesik a vércukor szintje. Ha ezt megértetitek vele, hogy ha netalán szédülnétek akkor van nálatok valami, amivel tudjátok pótolni és így nem lesz baj. Ha meg tudtok megálltok valahol enni valamit.
De már lehet az is nyugtatná picit, hogy nem fogtok csak úgy összeesni.
Felnőtt egészséges ember, ha nincs tartósan éhező állapotban, nem fog összeesni egy félnapi nem evéstől, ha nem fut maratont, vagy nem csinál hasonló energiapusztító tevékenységet.
Ez tény, de apud ugye, a növésben levő, tartósan alultáplált, enni nem kapó, növésben levő gyereknek az emlékei miatt vélekedik így. Talán ezeket a különbségeket kellene neki szép nyugisan ismételgetni, hátha át tudná értékelni, hogy a két eset nagyon nem ugyanaz.
Esetleg kérdezd meg, hogy ő gyerekként mit tett volna, ha teli hűtőt talál. Vagy ha az utazáskor van nála elég pénz, és megéhezik stb.
Nem azt mondtam, hogy nem kapott enni, hanem azt hogy főtt kaját nem mindig kapott. Azt mesélte, hogy akkor hideg kaját kellett enniük és valóban a mai napig bármiből tud szendvicset csinálni.
De a kérdésben is így fogalmaztam: "volt hogy főtt étel nélkül hagyta őket"
Ti? Sehogy.
Ha ilyen szintű a féltése és tényleg ok nélküli az aggodalma, tehát egyikőtök se cukorbeteg, nem történt ilyen veletek sose, hogy rosszul lettetek, nincs egyikőtöknek se valamilyen olyan betegsége, ami miatt joggal feltételezheti, hogy teli hűtő mellett éhen haltok....
Akkor csak orvos segíthet.
Gondold azért végig hogy bármikor adtatok okot erre a túlzott aggodalomra?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!