Hogyan és kitől tudtad meg -ha nem voltál jelen -, hogy édesapád elhalálozott?

Egyetemem voltam. Anyám hívott, hogy apám testvére értesítette telefonon. Semmit nem éreztem, fullon leszartam. Mintha csak annyit mondott volna hogy kék az ég. Nem volt az életem része.

Hagyatékit visszautasítottam. Na ebből volt rinya rendesen, mert minden gyereke visszautasította és nem fizettük ki a temetési költséget se a csajának. Mindenki úgy volt vele hogy dögkútba is dobhatták volna. Nem érdemelt temetést.

Anyámtól tudtam meg akit apa öccse a nagybátyám értesített telefonon.

Sokáig kereste a szavakat, nem tudta hogyan közölje, azt mondta

hogy " nagyon nagy baj van. "

Én akkor már rögtön tudtam hogy

valaki meghalt de én a mamámra gondoltam mert ő már idős

azt elképzelni sem tudtam hogy

pont apukám az. Én 16 éves voltam

akkor a húgom 12. Éppen otthon voltam, aznap lett volna egy osztálykirándulás amire nem mentem el. Apukám szívrohamban halt meg

úgy hogy ellőtte teljesen egészséges volt nem volt semmi előjele. Az volt a baj hogy túl későn ment vissza az orvosához.

Sajnos ritkán láttam, egy évben csak háromszor tudtunk találkozni mert külföldön élt. Én azt bánom a legjobban hogy nem is tudtam tőle elbucsúzni mert ott külföldön történt ez vele. Nem volt idős

csak 62 éves volt.

Éppen autóban ültem és bármilyen furc is, de megèreztem.

Pár perc múlva hívott a testvérem és közölte a szomorú hírt.

Azt feleltem, hogy tudom.

Honnan? Kérdezte.

Megcsuklò hangon közöltem, hogy megèreztem.

Nem sírtam, nem borultam ki, csupán pár percig az autóban ültem csendben.

Fogadd részvétem, kérdező.

Nekem él az apukám, de nagyon beteg, áttétes rákos. Fájó szívvel olvastam a válaszokat.