Keresztények, jelen esetben hogy tudnék tiszteletteljes lenni a szüleimmel?
Édesanyámmal az utóbbi fél évben nagyon megromlott a kapcsolatom. Elkezdtem határokat felállítani, ami azt is jelenti, hogy néha nemet kellett neki mondanom. És sokszor olyan ügyben is nemet kellett mondanom, ahol úgy volt felém beállítva, hogy csak ez az egy megoldás lehet és csak én egyedül segíthetek megoldani. Persze adok alternatív megoldásokat, de azok valamiért soha nem jók nekik. És mindig úgy van beállítva hogy én érezzem rossznak magam, rengeteg mindennek el vagyok hordva (lelketlen, pokolfajzat, stb). Egyfelől ott van bennem, hogy szeretni és tisztelni akarom a szüleimet, és segíteni is nekik, de nem minden áron, és ez az egész ügy elég erősen kihat a jegyességemre is.
Hogy tudnám úgy tisztelni a szüleimet és úgy kompromisszumra jutni velük, hogy jelenleg azt érzem, hogy legszívesebben teljesen kizárnám őket az életemből?
Folyamatosan ott van bennem, hogy Istennek kedves akarok lenni és tisztelni és nem hátat fordítani a szüleimnek a bajban, de közben úgy érzem túl sokat akarnak a szüleim segítség címszó alatt.
Hmm olvasgatom a bibliát, de még nem jutottam olyan következtetésre, hogy a szülők tisztelete egyenlő lenne a kicsinyes zsarnokoskodásuknak való behódolással.
Aki ilyen jelzőket aggat a saját gyerekére, azzal nagyon nincs rendben valami.
Tisztelni azt lehet benne, amivel a sorsa, neveltetése ellenére megküzdött, vagy ami bár legyűrte, de mivel előttünk jár egy generációval, mi nem tudhatjuk, hogy akkor az ő idejében, az ő lehetőségeivel,saját szüleivel stb. mi többet kihoztunk volna- e az életéből.
Ezt jelenti szerintem a tiszteld apádat és anyádat. Ami jár akkor is ha nem tudott mintaszülő lenni.Kb egyenlő a megbocsátással.
Ami efölött juthat, az két felnőtt ember közti kölcsönös tiszteleten kell alapuljon. Ha az egyikük ezt felrúgja, akkor olyan, mintha egy idegen bántana. Legfeljebb az ember gyerekként nem kétszer, de tizenkétszer is visszamegy a pofonért, hogy hátha, mégis az apám/ anyám. De ha semmi sem változik, akkor jogos önvédelemnek számít távolodni.
A biblián belül is vannak az alapelveken kívüli sztorik.
Abigél felhagy az ókorban elvárható asszonyi engedelmességgel, a gügye férje életveszélyes pökhendiségét hallva
A tékozló fiút az apa hazatértekor örömében bőséggel megajándékozza stb.
Honnan veszed, hogy tisztelni kell őket? Csak azt kell, aki kiérdemli.
Mellesleg gyönyörűen bemutattad az aranypapírba csomagolt szar tipikus esetén. A szüleid nem szeretnek, magukat sem, de szépen be van csomagolva a kereszténység mögé minden, amit tesznek. Mert nehogy már rossz emberek legyenek, hiszen keresztények.
Ha jegyes vagy és ők a segítségedre szorulnak akkor a legjobb ha az esküvő után elköltözöl. Az élet rendje, a jegyesség hív, a szüleid meg tolnak kifelé az itelkezésükkel.
Figyeld meg a világot, mostanában nem a kompromisszumokról szól a világ.
Miért kéne tisztelned olyan embert, aki csak lehúz, beszól, rád akarja erőltetni a saját hülyeségeit, nem hallgat meg, esetleg elhord minden szrnak, ha nem úgy élsz, amint ő elképzeli.
Hagyjuk már! Nőj fel, ami at jelenti, annak adsz tiszteletet, aki megérdemli. Attól mert valaki a világra nyomott, nem jelenti azt, hogy kiérdemli, sőt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!