Ahol olyan rossz a kapcsolat, hogy a gyerek megszakítja a kapcsolatot a szülőkkel, ott nem ciki mások előtt a szülőknek, ha közös ismerősök gratulálnak pl. esküvőhöz, unokához, ő meg egyiknél sem volt jelen?

Apámmal nem beszélek, neki az volt ciki, amikor nem köszöntem neki a buszon és az ismerősei meg kérdezgették, hogy hát mi ez a helyzet?

Szóval ez van... tetszett volna nem agresszív, alkoholista, testileg-lelkileg bántalmazó féreg lenni. Egyébként ezt nem értem a mai napig, hogy akik bántalmazzák a gyereküket, azok hogy nem gondolnak arra, hogy az a gyerek egyszer majd fel fog nőni és mindenre emlékezni fog? És hogy a gyerekkori abúzusnak bizony meg lesznek a kellemetlen következményei a bántalmazó szülőre nézve.

Utolsó: nem.

Anyám elbagatellizálta az egészet, az nem is úgy volt, rosszul emlékszel, meg szegény mostohaapámnak nehéz gyerekkora volt (akkor lehet a saját gyerekeinek is, kit érdekel), meg nem kell szerelőt hívni, mert megcsinál mindent. Az fontosabb volt, mint a gyerekei élete.

A szomszédban lakik egy nő, neki ki van téve a bejárati ajtóra egy kopogtató, hogy az anyai szív tudja ki jön hozzá, a gyerekei nyissanak be, a többiek kopogjanak. Szoktunk beszélgetni néha, ha összefutunk, kérdezte egyszer a férjem tőle, hogy messzel laknak a gyerekei? Mondta a nő, hogy nem, de nem tartják a kapcsolatot. Nem mentünk bele, de utána párszor mondott dolgokat, hogy az egyik fia hazavitte a barátnőjét, akivel a konyhában beszélgettek, mikor még élt a férje, vele együtt, de ő nem akarta, hogy idegen nő legyen a lakásában és hipóval leöntötte őket, azóta se ment haza a fia. Utána egy másik alkalommal elszólta, hogy a másik fiát kitagadta, mert más szakmában akart továbbtanulni, nem abban, amit ő akart. Hát nem tudom, erre miért várja, hogy bármelyik is menjen hozzá, de nem szóltunk.

Néha viszont, ahogy egyre idősödik, van, hogy panaszkodik, hogy hiányoznak neki a fiai, meg ő soha semmi rosszat se tett, csak nekik akart jót... Szóval nem, ő nem érzi cikinek, mert fel se fogja, miért tojnak a fejére.

6-os, dettó, ugyanilyen anyám van.

Amúgy nem ciki nekik valóban (anyámnak sem), bár nálunk teljes kapcsolatmegszakítás nem volt, viszont nagyon le van redukálva, kb. egy évben egyszer megyek. Én kinézem belőle, hogy ha kérdezi valaki, akkor engem szid, mert ilyen meg olyan vagyok. Nagyban megkönnyíti a helyzetét ilyenkor amúgy az ilyen szülőnek, ha van egy "bezzeg" gyereke is, aki bezzeg még külföldről is hazarepül havonta, akkor azzal lehet villogni mások előtt, hogy ő hazajár, a másik meg nem (oda se neki, hogy nálunk mondjuk a bezzeg az az agyon kivételezett öcsém, az éppen csak megtűrt pedig én vagyok).

7/ apai nagyanyámnál ez volt, apám nem tartotta vele a kapcsolatot, mert borzasztó gyerekkora volt, főleg az anyja miatt, kb 10 éves korától már inkább a nagyszüleihez szökdösött és ott lakott.

Mi jártunk a nagymamához, de csak anyámmal vagy egyedül a tesókkal. Na hát a nagymama minden alkalommal egy negyed órás előadásban szidta apámat, milyen hálátlan meg rossz, meg különben is milyen dolgai vannak, ő se kíváncsi rá. De volt hogy azért szidta, mert látta, hogy apám áll a buszon, nem ül le, és hogy ez is milyen dolog már.