Ahol olyan rossz a kapcsolat, hogy a gyerek megszakítja a kapcsolatot a szülőkkel, ott nem ciki mások előtt a szülőknek, ha közös ismerősök gratulálnak pl. esküvőhöz, unokához, ő meg egyiknél sem volt jelen?

Na ebben pont érintett vagyok, mint gyerek.

Egyáltalán nem az a tapasztalatom, hogy a társadalom többsége megveti a saját gyereke ellen forduló szülőt, sőt, rengetegszer érzékeltem egy olyan neheztelést azoktól, akik tudták, hogy megszakítottam a kapcsolatot, hogy valamit nagyon rosszul csinálhattam, ha az adott szülőm ilyen dolgokra kényszerült velem szemben, amiket tett. Durva, életveszélyes dolgokról van szó az alap terrorja mellett. Kb senkinek nem számít ez sem.

Ha eddig nagy ritkán valaki(k)nek beszéltem a témáról, a következő reakciókkal szembesültem még:

- ,,azért csak az apád / anyád"

- ,,azért csak felneveltek, nem szenvedtél hiányt semmiben"

- illetve elég sokan hirtelen nagyon elvetették a sulykot, érezhetően sokkal kevésbé viselkedtek tiszteletteljesen irányomba, vagy konkrétan megpróbáltak átverni, kavarni a hátam mögött egészen változatos dolgokban, kitúrni közös ismerősi körből, stb. Gondolom, emögött valamiféle állati berögződés állhat, miszerint aki mögött nem áll támogató klán/család, az sokkan könnyebb préda (aztán volt, hogy jöttek részemről a meglepetések ilyenkor, mert az ilyen közegben felnövés megedzi és élesebb látásúvá teheti az embert, de ezzel meg nem mindig számoltak).

Ha valaki ilyen lépésre kényszerül gyerekként, nagyon érdemes megfontolnia, kinek mit ad ki a történetről, mert előtte kifejezetten kedvesnek és empatikusnak tűnő barátok és rokonok is pillanatok alatt fordulnak át vadállatba, ha azt érzik, hogy nem kell kinek elszámolniuk, ha eldurvul a helyzet. Én tanultam az ilyen esetekből, ma már egy nagyon szűk körön kívül ha ez a téma feljön, röviden lezárom annyival, hogy több száz kilométerre laknak a szüleim és kész. Egy dologtól még azért nagyon erősen tartok, fogalmam sincs, hogyan kellene ezt a témát menedzselnem, ha újra lesz komolyabb párkapcsolatom, ott nyilván nem lehet ezt majd kikerülni. De majd lesz valahogy.

30 körül, férfi

21# A férjem megszakította az anyjával a kapcsolatot, az ő és az apja elmondásai alapján teljesen jogosan. Én támogatom mindenben, de a családja egy része nem. Hiába voltak jelen és voltak szem/fültanúk elég sok mindenre, ugyanezt kapja, mint te! Mégis csak az anyja, meg hogy ő se szent, neki kéne engednie...

Nem! Volt, hogy rávették egy találkozásra, rögtön ugyanazt kapta, mint előtte.

Ne aggódj, fogsz találni olyan nőt, aki melletted áll majd és támogat!

Jaj, igen, ez a “mégiscsak az anyád”, meg “flenevelt” (de hogy).. nekem is ezzel jöttek, hogy de hát kaptunk enni, meg volt tető a fejünk felett. De pl anyám a szememre vetette, hogy pelenkázott babakoromban..

az, hogy az otthoni légkör hideg, agresszív volt, veszekedések, verések, (mostohaapámtól főleg), az nem számít. Hát etettek, volt házad, mit akarsz… ez nem így működik.