Elvált szülők! Mennyire van jelen a gyereketek életeben az a szülő amelyik a gyerekelhelyezést illetően vesztett?

Talált süllyedt!

Én már nagyon régen nem vagyok "gyerek". Arra emlékszem, hogy apám nem beszélt velem, nem igazán voltak közös programjaink.

Nyilván anyukámnak ítéltek - de ő már nem él. Apámmal most sincs túl sok közös program.

Annyit írhatok utólag, hogy a két szülő "kulturális különbsége" elég jelentős. Anyukám nem az öccsével nőtt fel (féltestvér.) Apámék 13-an voltak, most már csak 8-an élnek.

Én elvált szülők gyereke vagyok és én is elváltam.

Gyerek szemszögből: anyám sikeres démonizáló hadjárata után úgy féltünk apámtól, hogy nem mertünk elmenni hozzá láthatásra, pedig az elején jött minden hétvégén rendületlenül. Aztán megunta szegénykém, hogy hiába jön értünk hétről hétre. Felnőtt koromban pedig, mikor felvettem vele a kapcsolatot és kezdtek kiderülni a dolgok, hogy nem minden fekete és fehér és nem mindig az az áldozat, aki annak állítja be magát, egy szerencsétlen tragédia során meghalt. A hagyatékát átnézve derült ki, hogy bár anyám azt mondta, hogy soha nem fizetett gyerektartást apám, megtaláltam nála az összes rózsaszín pénzbefizetési bizonylatot. Úgyhogy nekem gyerekként a szüleim válása maximális katasztrófa volt.

Szülőként: Nálunk elég speciális volt a helyzet. A feleségem hagyott ott, a három gyerekünket megkérdeztük, hogy ha rajtuk múlna hol szeretnének maradni. A két nagy nálam maradt a kicsit elvitte az anyja. A közös házunkból kivásároltam. Így egy gyerek viszonylatában hétvégi apuka vagyok kettőében pedig teljes értékű.

Őszintén szólva korántsem olyan a kapcsolatom a kicsivel, mint kellene. Kezdve ott, hogy teljesen mások a nevelési elveink. Én imádom őt, de mégsem vagyok része a mindennapjainak. Orvoshoz, ha sürgős elviszem, de ezt az anyja intézi, úgy, ahogy a nagyoknál én. Kirándulni el szoktunk menni összes gyerekkel. Ezt az evéses témát nem nagyon értem, de nyilván esznek, mint a sáskák:D Vásárolni is szoktam a kicsinek, nyilván nem annyit, mint a nagyoknak, de azért kap a kicsi is cuccokat.

Apám bár pereskedett a felügyeletért, és nagyon meg volt sértődve, hogy 2 hetente vihet el egy napra, azért nem ölte meg magát hogy jó apa legyen. A minimális gyerektartást is rendszeretlenül fizette. Ő maradt a félkész családi házba, de annyi nem tartotta rendben, hogy kamaszként már nem akartam menni, szóval inkább a városban találkoztunk.

Engem olyan rendszertelenül, de keresett, mai napig tartjuk a kapcsolatot, de nem közvetlen a kapcsolatunk. Immel ámmal támogatott az egyetemen is, bár anyám sokkal de sokkal jobban (mind a három gyerekét kiegyetemeztette, apám anyámhoz képest kevés pénzt küldött, és azt sem mindig). Mostmár van nekem is gyerekem, de apám évente párszor látogatja meg, pedig egyáltalán nem tiltom.

Apám már a házasság alatt gyakran lelépett, volt hogy hónapokra vagy akár egy évre. Amikor visszajött, úgy tett, mintha mi sem történt volna, visszatért a ház ura szerepébe. Eleinte piciként nagyon vártam haza mindig, aztán egy idő után nagyon nem. Tekintélyelvű nevelést vallott, ami napi szintű verésekkel járt. A legkisebb dolgokért is minimum megütött, nagyobb dolgokért (rossz jegy, titokban körülnéztem a tesóm szobájában, anyu sminkjeivel játszottam stb.) iszonyúan elvert vonalzóval, szíjjal, bármivel. Egy idő után nem örültünk hogy jött, el is váltak mire iskolába mentem. Mindig harcolt a láthatásért, soha nem fizetett gyerektartást. Néha felbukkant és elvitt minket hogy megmutassa hogy megteheti, de általában elég hamar lepasszolt valami ismerősének, úgyhogy random családoknál töltöttünk heteket. Jól éreztük magunkat, de rá mindig haragudtunk emiatt.

Amikor pedig megígérte hogy jön, nem tette, el sem értük hónapokig mert számot váltott.

Felnőttként volt hogy 5 évig nem beszéltem vele, ugyanis szerette emlegetni hogy többször kellett volna megvernie, akkor jobb ember lennék. Ebből született a nagyobb szünet. Mostmár tartom vele a kapcsolatot, de nagyon visszafogottan, és mindig hátrébb lépek ötöt ha elveti a sulykot.

Nem tudom hogy ez mennyire szélsőséges eset, remélem az.