Ha az apjuk csak jelképes ajándékot tud adni a gyerekeinek, akkor már nem is szeretheti őket?

Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyerek esetében a gyerek 10. életévének betöltéséig jár a GYES. A GYOD meg a nagyobb önellátásra képtelen gyerek után jár, mellette max. napi 4 órában lehetne dolgozni vagy csak otthonról. Kérdés, hogy mennyire lehet ezt megoldani, ha igen, akkor törekedni kellene rá mindenképp.

Gondolom, összejött két beteg gyereket nevelő ember - talán pont ezért, mert megértik egymást és így könnyebb anyagilag és logisztikailag is. Kérdezőnek is van még két egészséges gyereke, aki velük lakik és az apjuk rokkant. A férfinak is van három egészséges gyereke is, akik meg az anyjuknál vannak elvileg elhelyezve, mégis az apjukat pumpolják és odajárnak enni, és ebből kettő nem jár már suliba és az anyjuk sem dolgozik.

Szerintem ilyen körülmények között nem az ajándékokon kellene rugózni... Ha ezért megutál a gyerek, akkor legyen.

Szerintem az úgy működik, hogy a gyerek azt tartja természetesnek, amibe szocializálódik. Ha eddig drága ajándékokat, több zsebpénzt kapott és nem kellett tanulnia, alkalmazkodnia, hasznosnak lenni, jót tenni mások számára, akkor ezekért nem lesz hálás utólag, hogy milyen kényelmes az élete, mert ez neki az alap. Bezzeg ha valakit korlátoznak, pláne nélkülöz valamit, akkor lesz hálás, amikor ez változik. De ha folyamatosan engedmények között nevelkedik, akkor kap szabadságot, amikor még nincs esze jól dönteni, nem értékeli, hiszen nincs mihez képest értékelnie és bizony csak nyűgös lesz, amikor elveszik tőle. Tehát ha apukának tipikusan mondjuk nehéz sorsa volt (vagy annak érezte) vagy bűntudata van, hogy nem tölt velük időt és anyagiakkal akarja kompenzálni, hogy boldogok legyenek és ő jófej legyen (ami tök természetes vágy), sajnos nem működik, mivel nem a gyerek élte át a nehéz sorsot és nem neki van bűntudata. Nem lehet elvárások nélkül és konfliktusmentesen tiszteletre nevelni, és nem lehet megvenni a gyerek szeretét abbeli félelemből, hogy rossznak ne tartson..., illetve a gyereket meg lehet így venni, csak az nem szeretet lesz, hanem kihasználásra tanítás. Érdemes átgondolnia ezt a párodnak, hogy ne a pillanatnyi jókedv vagy beszólások befolyásolják a gyerekekhez való viszonyát, hanem hosszú távon gondolja át, és a gyerek szemszögéből az ilyen kérdéseket. Ahogy a mondás tartja (valahogy...:)), "jobb ajándék megtanítani valakit halat fogni, mint adni egy halat". Természetesen nagyon sok múlik a genetikán meg hogy az anyjuktól milyen mintát kapnak, kik a barátaik, stb., de legyen valami stabil koncepció a hozzállásról, az jót tesz a lelkiismeretnek is.

A polgári törvénykönyv azt vélelmezi, hogy egy kiskorú gyermek 0-18 éves korig tartásra szorul. Ez a gyermek 20 éves koráig fennáll, ha a gyermek még középiskolai tanulmányokat folytat.

Az első MSc diploma megszerzéséig lehet kérni a gyermektartást, vagy legfeljebb 25 éves korig.

A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a 16. életévét betölti.

Ha a kiskorú a tankötelezettség után nem akar iskolába járni, akkor bíróságon kérni kell a gyermek tartás megszűntetését. A rossz tanulmányi eredményre hivatkozást el szokták utasítani, tehát ez esetben 18 éves koráig kell fizetni.

Bár én ezzel úgy vagyok, ha tanulni nem akar, akkor dolgozzon. Ha pedig dolgozik, akkor ne akarjon gyermektartást az a szülő amelyiknél lakik.

Majd további gondolatmenetem pedig az, hogy egy dolgozó ember ne várjon el évi min 2x100000 ft/fő-t ajándékra, 2x2 pusziért cserébe.

Ez meg az idei felmérés a karácsonyi költésekkel kapcsolatban:

https://www.youtube.com/watch?v=lir-m9deSa4&ab_channel=ATVMa..

Tömören: az átlagos család 102000 ft-ból oldja meg a karácsonyt, és minden 8. család (12%) hitelt vesz fel emiatt. A megkérdezettek 70%-a átlagosan 46000 ft-ot tervez ajándékra költeni.