Milyen módon tartjátok gyermekeitek határait tiszteletben?

Ez milyen kérdés?

A határok tiszteletben tartására nincsenek módok.

Azt kötelessége (lenne) mindenkinek betartani.

Én személyivel vagy útlevéllel szoktam határt lépni…

Én se értem mi van, bocs a viccért

"megbocsájtás: isten felé emberek egymás felé"

Mivan?

Talan olyasmire gondol a szerző,hogy miként viszonyulok a titkaihoz,mennyire folyyok bele az életébe. Hol a határ ami már csak rá tartozik.

És megbocsájtom neki,ha valamire azt mondja,hogy ez már nem tartoikrád!

Holott a múlthéten még megkérdezte a vélemenyemet róla.

Ahelyett,hogy erőskődnék,hogy: de igenis mert az én kölyköm vagy!

Odafigyelek, hogy a lányom számára az otthona a nyugalom szigete legyen, be tudjon vonulni a szobájába, nem nyitogatok rá, ha muszáj beszéljek vele mégis, kopogok, de ez ritkán történik meg! Hagyom hogy ellegyen csendben, töltekezzen!

Elmélkedjen, gondolkodjon, netezzen, fújjon ki!

Kamasz most, 17 éves.

Hagyom aludni.

Reggel mikor elment a suliba, összeszedem a szobáját.

Jó, ez nem tartozik a kérdéshez.

De ami idetartozik, az az, hogy kikérem a véleményét pl h milyen bútor kerüljön a szobájába, csak olyan ruhát veszünk amit ő kiválasztott, ez mondjuk magától értetődő.

Nem nyirbálom a kapcsolatait, viszont folyamatosan figyelmeztetem a veszélyekre! Tanácsot adok mikor kikéri es kéri mert látja nem vagyok hülye, szólok neki, hogy este sötétedéskor ne közlekedjen, tanítom hogyan vigyázzon magára!