Hogyan tegyem túl magam azon, hogy a szüleim lenéznek és semmibe vesznek? Ti megszakítanátok velük a kapcsolatot?

Köszi a válaszokat, jó hogy van ez az oldal.

Sokat gondolkodtam azon, hogy anyám miért bántott egész életemben. Anyám és apám nem illenek össze, a hàzasságuk sosem működött. Két teljesen különböző ember. Én kinézetben apámra hasonlítok, a testvérem anyámra. Apám sokat bántotta anyámat, nem verte, de megcsalta és apám szülei is mindig csúnyán viselkedtek vele. Mellesleg apám egy nagyra nőtt gyerek, nagyon önző is. Azt gondolom, hogy anyám azért nem szeret, mert amikor rámnéz, apámat látja bennem, aki sok fájdalmat okozott neki. Elválni sosem tudott tőle, még mindig együtt vannak, mivel anyám sose dolgozott, nem tudna önálló életet élni. Anyagilag függ tőle.

Külföldre azért mentem, mert otthon nem tudtam hová menni és boldogulni. Az egész családom nagyon szegény és maradi. Én vagyok a családban az első, aki egyetemet végzett, idegen nyelveken beszél és nyelvvizsgája van. Mivel kapcsolatok nélkül nagyon nehéz egy normális és jól fizető munkát találni, nem sikerült boldogulnom. Amíg otthon voltam nem jutottam semmire se. Muszály volt elmennem onnan mert nem találtam jól fizető munkát. Meg hát amúgy sincs senkim se otthon, aki hiányozna.

Itt külföldön más a helyzet. A munkaerőhiánynak és a nyelvtudásomnak köszönhetően látom az alagút végét. Tudom azt, ha egy pár továbbképzést megcsinálnék, itt a társadalom értékes tagja lehetnék.

Apám most még jobban lenéz, mivel azt gondolja, hogy aki kimegy nyugatra, csak egy rabszolga lehet. Ez régebben, 30-40 évvel ezelőtt így volt, de mára az EU egy multikulti lett, így a tehetségesebbeket elfogadják.

Mivel ő sosem ért el semmit az életben, és földműves családban nőtt fel, számára elképzelhetetlen az, hogy egy nő valamit elérjen az életben. Dolgozzon, vagyona legyen, sikeres legyen. Nem titok, engem azért csináltak meg, hogy legyen aki őket kiápolja, mivel csak nagyon kevés nyugdíjuk lesz.

A testvérem is lenéz. Őt szeretik, neki nincs gondja. Neki tökéletes életet biztosítottak a szüleim, gondoskodtak arról, hogy tökéletesen ki legyen nyalva a s*gge. Ő ezt nem ért, hogy mi a bajom, miért járok ritkán haza. Mivel neki otthon jó.

Az autóvásárláson túl vagyok, kemény munkával, túlórákkal, sikerült vennem egy egy éves autót.

Van párom, aki a világ legjobb embere. Mindenben támogat, és mindent megad nekem. De a szüleim lenézik, nem tetszik neki, hogy “hazaárulók” vagyunk. Azt gondolták, hogy majd találok egy parasztot, akivel összeházasodok, a férjem viszi tovább a földeket, én meg majd szülöm az unokákat, meg majd kiápolom őket.

Igen, akarok pszichológushoz járni, de eddig a pénzkeresés fontosabb volt számomra. Pénzt kellett keresnem, hogy le tudjam tenni a nyelvvizsgát és hogy vegyek egy autót. Most kezdek anyagilag helyrejönni, hogy legyen pénzem pszichológushoz járni.

Én tényleg megtettem mindent, hogy boldoguljak, egy normális életem lehessen, de hosszú még az út előttem, és úgy érzem, hogy amíg kapcsolatban vagyok velük, nem fogok tudni véghezvinni azt, amit véghez kell vinnem.