Örökség az apám után, hogy kezeljem ezt?
Sosem volt igazán az életem része, utóbbi pár évben már csak telefonon beszéltünk szülinapkor, karácsonykor. Ez neki köszönhető, én nagyon sokáig futottam utána, akartam, hogy észrevegyen, foglalkozzon velem, de úgy élt, mintha nem is lenne gyereke. 5 éves voltam, mikor megcsalta anyát és elhagyott minket. Valamiért ő is, a szülei is úgy kezelték ezután az anyámat, mintha ő lett volna, aki félrement, elhordták mindenfélének és ha kértem, hogy ezt fejezzék be, mert nem anyám az, aki beleszületett a jóba és semmit nem tett le az asztalra, akkor nekik állt feljebb, hogy ugyan mit tett ő le, mit el az életben?
Hát bakker, egyedülálló anyaként felnevelt, tanult és dolgozott mellettem úgy, hogy mára olyan munkája van, amit élvezettel csinál és elég jó életszínvonalon él/élhetünk. Egyetem alatt is támogat, fizet nekem egy külön albérletet, fizeti a tandíjamat, rezsimet. Pedig anyagilag sem volt neki egyszerű mindig, mert apám hiába élt jól, gyerektartást nem volt hajlandó kifizetni magától, mert hogy "anya azt körmösre költené csak". Az utolsót is nekem adná, most pl. azt találta ki, hogy ne kelljen lakáshitelt fizetnem, hogy eladná a családi házunkat, abból tudnánk venni két lakást és az autómat is lecserélhetem. Apám ezzel szemben ilyeneket mondott régen, amíg próbáltam vele tartani a kapcsolatot, hogy minek nekem szemüveg, üljek előre a teremben, ha nem látok. Vagy, hogy minek különóra, tanuljak az iskolában.
Viszont elhunyt a nyáron, váratlanul.
Én örököltem utána egyedül, és ez akkora örökséget jelentett, hogy az életem megoldódott igazából. De nem tudok örülni, nem tudtam úgymond "megnyugodni", bármennyire is mondták mások. Egyszerűen még most is úgy élek, mint előtte, félek hozzányúlni, költeni, ugyanúgy a diákmunkás pénzemet osztom be. Mindent, ami ezzel az egész örökségmizériával kapcsolatos, anyukámra bíztam, hogy intézze ő, foglalkozzon ezekkel ő. És egy részem valahol tudja, hogy jobb így nekem, de közben ott van az, hogy így már sosem lesz apám, esély sem lesz arra, hogy észbe kapjon és realizálja, van egy gyereke.
Most volt Halottak napja, anya kérdezte, szeretnék-e hazamenni, kimenni a temetőbe, de igazából eszembe sem jutott, hogy kellene...
Pszichológushoz jártam már, kétszer is korábban, mindkétszer több, mint 1 évig. De sosem éreztem, hogy érdemben segítene.
11-es, akkor az a közjegyző jól le lehet terhelve, mert nálunk általában 3 hónapon belül kitűzésre kerül.
Ha anyukád kezeli jó helyen van.
Próbálj meg lazítani a hozzáállásodon, gyászold meg nyugodtan, az idő úgyis megold mindent.
Én is apa nélkül nőttem fel, szívesen dumálgatok veled ha gondolod
Ha komolyabb vagyont örököltél, akkor szerintem tanulj egy kicsit a befektetésekről, mert egy kis ésszel tényleg megoldhatja az életed, ha viszont felelőtlenül használod, akkor nem mész vele semmire. De annak sincs értelme, hogy ne kezdj vele semmit!
Használd úgy, hogy a céljaidat szolgálja!
11, ez butaság. Maximum 3 hónap szokott lenni, de akkor van valami komolyabb gond. Nem húznak semmit fél évig.
Kérdező, kellene egy szakemberrel konzultálnod erről, talán meglenne a gyökere a problémának. Kompenzál az élet téged, de nem tudsz örülni. Ez gond, valami gát van benned emiatt. Úgy érzed nem érdemled meg? Vagy apád nem érdemli meg, hogy ezzel tegye jóvá a pocsék gyerekkorod?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!