Nagyon mérgező apám van! Egész életemben érzelmileg és pénzel manipulált. Egy roncs vagyok. Hogyan kezeljem?

Mindkét szülőm mérgező de a legnagyobb probléma apámmal van mert:

- folyton parancsolgat, irányít másokat, csak az a jó amit ő mond legyen az bármilyen téma

- a pénzével manipulál "visszaél a hatalmával"

- agresszívan viselkedik ha valami nem úgy van ahogy ő azt elgondolta

- bűntudatot kelt, ott támad ahol az a legjobban fáj az embernek,szándékosan ignorál

- soha nem ismeri el ha hibázik, nem kér bocsánatot mert nem engedi az egója

- nem akarja hogy független legyek, szeret irányítás alatt tartani

Következő a szituáció: Egyke huszonéves nő vagyok, és szeretnék függetlenedni, összeköltözni a párommal abból a lakásból amit a szüleim "nekem adtak", de mégsem mert nyilván itt levegőt venni sem szabad csak úgy. Meg ez a lakás több okból sem megfelelő nekünk.

A fő probléma:

A szüleim természetesen berühelltek ránk ezért. Apám olyan dolgokat vágott a fejemhez amik úgymond ismét traumaként értek. A páromat és a szüleit szídta. Az anyját le f*sszopó k*rvazta, az otthonukat lecigányputrizta, a települést ahol élnek biharbasznádnak titulálta csak mert falu. (Soha nem találkozott a szüleivel, meg nem is járt a házukban) úgy gondolja, hogy őt megkellett volna hívniuk magukhoz a párom szüleinek vendégségbe egy ebédre. Ez nem történt meg és egyből büdös bunkó parasztoknak tartja őket. Pedig szerintem korrekt emberek. Fenyegetőzött hogy tudja hol laknak, és hogy mikor nem fog haza érni a párom. Jelzem, hogy eddig soha semmi rosszat nem mondott sem a páromról sem a szüleiről. Most mutatta ki a foga fehérét.

Rám pedig azt mondta, hogy

-én nem vagyok rendes tisztességes ember,

-hátat fordítok nekik és felégetek magam mögött mindent, cserben hagyom őket

-jól megkéne pofozni engem hogy észhez térjek,

-engem nem is szeret a párom csak megb*szni járkál át ide hozzám majd összeköltözés után egyszer csak kifog dobni és majd nem lesz hova menjek mert eladják ezt a lakást amibe most élek,

-kifog semmizni engem, haláluk után egy fillért nem hagy rám inkább segélyszervezetnek adja, ("mert ilyen lépésekre kényszerítem") Úgy adja elő mintha ezzel a döntéssemmel az én anyagi biztonságom megszűnne és a továbbiakban nélkülözésre vagyok ítélve.(Szarok én a pénzre! Nyugalom kéne már!)

Folyton az anyagiakkal érvel, szándékosan bűntudatot okoz, hogy nekem mennyi mindent megvettek, ruháztak, iskolába járattak, nyaralni elvittek, jogsit kaptam, lovagolni járattak, meg amíg tanultam mennyi zsebpénzt adtak, elkényeztetett stb. Szóval én egy hálátlan g*ci vagyok amiért a párommal (akivel mellesleg évek óta együtt vagyunk) összeköltözök, és szégyelljem magam amiért így hátbaszúrom őket és amiért idős korukban nem segítek, magukra hagyom őket (szó sem volt arról, hogy nem segítek nekik.) + még a régi sebeimet tépkedte fel szándékosan amik akkora traumát okoztak nekem hogy még a mai napig könnybe lábad a szemem ha rájuk gondolok... Minden szavában éreztem ahogy direkt kínoz, és még azt is mondta hogy "ha neki fáj akkor fájjon nekem is" És oké, hogy anyagi javakkal látott el, meg ő szerinte talán elkényeztetett de ez az ő döntése volt.

Rengetegszer meg is alázott nyilvánosan, a barátaim előtt is, sokszor megvert...

Az nem tetszik neki, hogy kicsúszok az irányítása alól, nem lesz beleszólása az életembe és már nem tőle fogok függeni. Nem ugralok már úgy ahogy ő fütyül, mert meglesz a saját életem.

Ez a családi patália 2 hete volt, azóta nem nagyon beszélek apámmal mert nagyot csalódtam benne, haragszom rá, undorodom tőle, ha meglátom facebookon a nevét már attól összerándul a gyomrom. Most már nem keres, nem érdeklődik, még neki áll feljebb, szándékosan ignorál ahogy mindig is szokta ilyen esetekben, pedig azelőtt mindennap 2-3 szor hívogatott de azok is ilyen ellenőrző hívások voltak inkább. Nem mondott még egy sajnálomot, neharagudjot, nem így kellett volna vagy hasonlót sem. Most is én érzem magam bűnösnek, és én vagyok a szomorú. Pedig én kultúráltan közöltem a terveinket, még akkor is normális felnőttek módjára próbáltam kommunikálni amikor ő gusztustalanul fröcsögött...

Én már nem bírom keresni, mert eddig mindig az volt hogy én nyitottam újra akkor is ha ő volt köcsög velem és az akkor is olyan érzés volt mintha magamat köptem volna szembe... Most fáj belegondolni, hogy az ő egója ennyire nem engedi, hogy nyisson felém és bocsánatot kérjen és inkább megszakad a kapcsolat de ő akkor sem fog engedni. Ő úgy tartja, hogy mindig minden körülmények között, alanyi jogon megilleti a tisztelet csak mert ő az apám.

Nem kicsit vagyok mentálisan sérült, mert egész életemben ez volt az általános, a pénzezés, anyagi javak szemrehányása, bűntudatkeltés, érzelmi manipuláció. Jelenleg egy szorongó, pánikoló felnőtt vagyok aki nem tud kiállni magáért és bűntudatot érez ha egy picit is kinyilvánítja a véleményét másokkal szemben.

Egy mérgező szülőkről szóló könyvben gyönyörűen leírják az én esetemet, amitől tisztábban látok de mégsem tudom, hogyan kezeljem ezt a helyzetet? Mi tévő legyek? A neveltetésem miatt nagyon dolgozik bennem a bűntudat, a szorongás, és a konfliktus kerülés meg egyéb fincsi dolgok.😔

Köszönöm ha elolvastad.