Apukám miért presszionál azzal, hogy mi lesz, ha nem lesz se férjem, se gyerekem?

Szerintem azért, mert az ő generációjában ez volt a norma, elvárás.

Ma már szerencsére többen vagyunk, akik nem szeretik a hazug, képmutató életet, és el tudjuk fogadni azt is, ha valaki nem szül, csak azért, hogy megfeleljen egyeseknek, mert ahogy esetedben is úgy van ezzel, hogy nem szereti a gyerekeket.

Az meg, hogy vannak olyan oldz style emberek, akik szemében te emiatt deviáns vagy, hát legyenek. Mi meg róluk tudjuk, hogy van bajuk elég.

"A kérdezőnek válaszolj, és ne másokba köss bele, köszi."

Ezt a kioktató privátot...

Ez nem kioktatás, hanem a valósâg.

Mindenkinek mâs a szemszöge, csak azt tudja leírni. Nincs jogod érvényteleníteni. Csak a sajât vêleményedhez van jogod, de az etika kötelességed lenne. Hogy elfogadod a másik szemszögét. Nyilvân, mivel frusztrâciót nem tudsz viselni, összetörsz, ha mâs nem úgy gondolkodik, ezért kikiáltod őt kioktatónak, agresszívnak. Holott pont te vagy az.

Benne van a szabâlyzatban is egyêbkênt.

(Nem a privâtos voltam)

35

Érdekes, hogy neked ilyen tapasztalatod van.

Nekem inkább olyan, hogy aki megélheti az igazi álmait, boldogabb, mint az, aki csak az elvárások miatt csinál gyerekeket. Ezáltal inkább feltöltődés az élete, és ez le is jön róla. Pl abban, hogy nem arrogáns, frusztrált, beképzelt.

Ellenben több gyerekesen nem ez latszik. Hömpölyögnek rendesen, de hozzáteszem, van kivétel, csak kevés.