Anyagilag rosszul álló nagymamát miként lehet presszionálni, hogy "átszervezze" az életét?
A nagymamám 74 éves, 3 évvel ezelőtt vált özveggyé.
A papámnak kiemelkedő nyugdíja volt, 300 000 feletti juttatásban részesült, ezen felül szakmai könyveket publikált, előadásokat tartott.
Kvázi, kiválóan éltek.
A nagymamám egyszerű alkalmazottként dolgozott, körülbelül 150 000 forint a nyugdíja, más bevétele nincs, ha jól tudom, már özvegyi nyugdíj sem jár neki.
Alapvetően elég is lehetne az a 150 000, de a házán, kerten folyamatosan szépítget (panaszkodik is, hogy mennyi munkát ő végez el ezzel kapcsolatban), sokat költ gyógyszerre, illetve értelemszerűen megszokott egy életszínvonalat, amiből nehezen enged.
A nagymamám háza olyan 70-75 millió forintot ér, a fővárosban lakik. Brutálisan felmentek az árak, de régies ház, nagyjából ez a reális. Szerintem nonszensz, hogy egy ember, akinek 150 000 forint az összes bevétele, ekkora vagyonon üljön.
A szüleim felvetették neki, hogy esetleg adja el az ingatlant, 30-40 millió forintból a fővárosban is szép, normális helyen lévő lakást találnánk neki (a kerttel való kínlódás és panaszkodás is megszűnne), a maradékból pedig 2 lakást vehetnénk neki itt Szegeden, aminek a kiadását is intéznénk, semmit nem kéne tennie, csak megkapná havonta a bérleti díjat. Plusz 200 000 "csak úgy". A szüleim kínlódnának adott esetben a bérlőkereséssel, bérlőkkel, javíttatásokkal, stb.
Mikor említésre került, kitört a háború, hallani sem akar róla. Az édesapám ingatlanokkal foglalkozó barátja mesélte, amikor említettük neki a helyzetet, hogy találkozott olyan nénikével, aki ennél jóval értékesebb, belvárosi lakásban sínylődött úgy, hogy alig volt pénze enni, nem fűtött, de eladásról hallani sem akart.
Nem lehet "helyette" dönteni? Gyámság alá vetetni, vagy hasonló? Ez csúnyán hangzik, de színtiszta jószándék vezérli: egy ennyi idős ember sokszor már azt sem tudja, hogy mi a jó neki.
Van az a mondás, hogy „öreg fát nem lehet átültetni”. Idős embert nagy valószínűséggel nem fogsz átköltöztetni a megszokott helyéről máshová. Főleg másik városba. Hallottam ilyen történeteket, kivétel nélkül az lett a vége, hogy 1-2 éven belül meghalt az öreg, pedig volt, hogy muszájból költöztették el (túl elgettósodott a faluja).
Én nem presszionálnám, inkább felvennék egy embert, aki időnként elmegy hozzá segíteni a kertben meg kitakarítani a házat. Gondolom, van annyi megtakarítása, hogy telik rá, de ti is fizethetnétek (elvégre előbb-utóbb örököltök utána egy hetvenmilliós házat, szóval ennyinek bele kell férnie).
1.Biztos,hogy van neki tartalék.
2.Eveken keresztül meg szokta ezt a házat.
3.Neki kikapcsolódás, hogy a kertben tevékenykedik.
4.Nem hiszem,hogy ne tudna jól dönteni.
Van az a mondás, hogy öreg fát nem lehet átültetni.
Bármennyire is nem logikus a nagymama ragaszkodása - ez egyértelműen érzelmi kérdés. Itt fölöslegesek a racionális érvek.
Ahogy a #2 is írja: ott élte le az életét.
A nagyi nem tűnik elesettnek, és arról sem írtál, hogy tőletek kérne pénzt. Szerintem teljesen érthető, hogy nem akar kiköltözni az otthonából, pláne kertesből beköltözni egy társasházi lakásba! Az ő dolga, hogy mire költ (azaz, hogy ezt a házat választja és inkább máshol spórol.)
Mi közötök is van hozzá egyáltalán???
(Amúgy az ingatlanárak robbanása miatt már mi sem engedhetnénk meg magunknak egy olyan házat, amiben lakunk. Most akkor adjuk el, és költözzünk valami silányabba, mert "jó lesz az nekünk"???)
"Nem lehet "helyette" dönteni? Gyámság alá vetetni, vagy hasonló?"
Nem! felháborító, hogy ha valaki nem úgy ugrál a családban, ahogy más akatrja, és elmúlt 70, akkor felmerül egyáltalán ez a gondolat.
Az ő élete. Mit szólnál, ha ő is belepofázna a tiedbe csupa jóindulatból?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!