Miért csinálja ezt a nagyanyám, most ezentúl ne menjünk soha sehova?

Rá kell hagyni.

Azért mert neki 0-24-ben társaság kellene, meg mindig lehessen valakit ugrasztani ha valami problémája van, akkor már nektek se legyen életetek és ne járjatok el kikapcsolódni?

Fél.

Fél attól, hogy ha nem lesztek otthon, és vele pont akkor történik valami (akármi/bármi), nem fog segítséget kapni.

Keressetek valakit, aki naponta ránéz.

Megkérdeznék egy klinikai szakpszichológust, hogy mit kell ilyenkor felelni neki.

Egyébként minden joga megvan hozzá, hogy ne lépjen ki a házból, nem tudom, miért lenne ez baj.

A magány megoldására költözött össze az enyém egy szintén magányos időssel, figyelnek egymásra, tévéznek, főznek, mini kertet rendezgetnek és egyikük eljár boltba is, nem kell a rokonokat ugrasztani egy kenyér és 20 deka felvágott miatt.

A nagymamádnak nem akad társasága, akivel jól kijönnek és tudnának vigyázni egymásra fizikailag és mentálisan?

És ugye az a szöveg is kötelező, hogy úgysincs már neki sok hátra és hogy majd a sírjánál állva sírhattok, hogy pedig ő mindent megtett értetek. És ugye mindezt makkegészségesen szokták mondani, maximum egy kis derékfájással.

Ez nem magány. Ez rosszindulat. Nem véletlen, ha az ilyeneknek nincs társaságuk.

Tökéletesen ismerem az ilyen mamik játszmáit az áldozataiktól.