Anyagilag rosszul álló nagymamát miként lehet presszionálni, hogy "átszervezze" az életét?

A nagymamám 74 éves, 3 évvel ezelőtt vált özveggyé.

A papámnak kiemelkedő nyugdíja volt, 300 000 feletti juttatásban részesült, ezen felül szakmai könyveket publikált, előadásokat tartott.

Kvázi, kiválóan éltek.

A nagymamám egyszerű alkalmazottként dolgozott, körülbelül 150 000 forint a nyugdíja, más bevétele nincs, ha jól tudom, már özvegyi nyugdíj sem jár neki.

Alapvetően elég is lehetne az a 150 000, de a házán, kerten folyamatosan szépítget (panaszkodik is, hogy mennyi munkát ő végez el ezzel kapcsolatban), sokat költ gyógyszerre, illetve értelemszerűen megszokott egy életszínvonalat, amiből nehezen enged.

A nagymamám háza olyan 70-75 millió forintot ér, a fővárosban lakik. Brutálisan felmentek az árak, de régies ház, nagyjából ez a reális. Szerintem nonszensz, hogy egy ember, akinek 150 000 forint az összes bevétele, ekkora vagyonon üljön.

A szüleim felvetették neki, hogy esetleg adja el az ingatlant, 30-40 millió forintból a fővárosban is szép, normális helyen lévő lakást találnánk neki (a kerttel való kínlódás és panaszkodás is megszűnne), a maradékból pedig 2 lakást vehetnénk neki itt Szegeden, aminek a kiadását is intéznénk, semmit nem kéne tennie, csak megkapná havonta a bérleti díjat. Plusz 200 000 "csak úgy". A szüleim kínlódnának adott esetben a bérlőkereséssel, bérlőkkel, javíttatásokkal, stb.

Mikor említésre került, kitört a háború, hallani sem akar róla. Az édesapám ingatlanokkal foglalkozó barátja mesélte, amikor említettük neki a helyzetet, hogy találkozott olyan nénikével, aki ennél jóval értékesebb, belvárosi lakásban sínylődött úgy, hogy alig volt pénze enni, nem fűtött, de eladásról hallani sem akart.

Nem lehet "helyette" dönteni? Gyámság alá vetetni, vagy hasonló? Ez csúnyán hangzik, de színtiszta jószándék vezérli: egy ennyi idős ember sokszor már azt sem tudja, hogy mi a jó neki.