Anyagilag rosszul álló nagymamát miként lehet presszionálni, hogy "átszervezze" az életét?
A nagymamám 74 éves, 3 évvel ezelőtt vált özveggyé.
A papámnak kiemelkedő nyugdíja volt, 300 000 feletti juttatásban részesült, ezen felül szakmai könyveket publikált, előadásokat tartott.
Kvázi, kiválóan éltek.
A nagymamám egyszerű alkalmazottként dolgozott, körülbelül 150 000 forint a nyugdíja, más bevétele nincs, ha jól tudom, már özvegyi nyugdíj sem jár neki.
Alapvetően elég is lehetne az a 150 000, de a házán, kerten folyamatosan szépítget (panaszkodik is, hogy mennyi munkát ő végez el ezzel kapcsolatban), sokat költ gyógyszerre, illetve értelemszerűen megszokott egy életszínvonalat, amiből nehezen enged.
A nagymamám háza olyan 70-75 millió forintot ér, a fővárosban lakik. Brutálisan felmentek az árak, de régies ház, nagyjából ez a reális. Szerintem nonszensz, hogy egy ember, akinek 150 000 forint az összes bevétele, ekkora vagyonon üljön.
A szüleim felvetették neki, hogy esetleg adja el az ingatlant, 30-40 millió forintból a fővárosban is szép, normális helyen lévő lakást találnánk neki (a kerttel való kínlódás és panaszkodás is megszűnne), a maradékból pedig 2 lakást vehetnénk neki itt Szegeden, aminek a kiadását is intéznénk, semmit nem kéne tennie, csak megkapná havonta a bérleti díjat. Plusz 200 000 "csak úgy". A szüleim kínlódnának adott esetben a bérlőkereséssel, bérlőkkel, javíttatásokkal, stb.
Mikor említésre került, kitört a háború, hallani sem akar róla. Az édesapám ingatlanokkal foglalkozó barátja mesélte, amikor említettük neki a helyzetet, hogy találkozott olyan nénikével, aki ennél jóval értékesebb, belvárosi lakásban sínylődött úgy, hogy alig volt pénze enni, nem fűtött, de eladásról hallani sem akart.
Nem lehet "helyette" dönteni? Gyámság alá vetetni, vagy hasonló? Ez csúnyán hangzik, de színtiszta jószándék vezérli: egy ennyi idős ember sokszor már azt sem tudja, hogy mi a jó neki.





"átszervezze" az életét - azaz kihúznátok a lába alól a talajt (nem anyagilag értem, szerintem nem vagy rosszindulatú, csak érthetően még fogalmad sincs arról, mi az, hogy "öregség"
De az, hogy azért, mert nem táncol úgy, ahogy a szüleid fütyülnek, egyáltalán felmerült, hogy gondnokság alá kellene helyeztetni, nagyon durva. Ha valami, ez elég indok lenne egy családi viszályra:(





Nem akarom az előttem szólókat ismételgetni, de panaszkodás ügyben még egy rövidke szösszenet: szerintem egyrészt itt Mo-on mindenki szeret panaszkodni, másrészt az idősek egy kicsit ezzel is felhívják magukra a figyelmet, hogy egy kis elismerést halljanak a gyerekektől-unokáktól. Ebben semmi kivetnivaló nincs, várják, hogy elismerjék a fáradozásai eredményét. A szép virágoskertet, a finom gyümölcsöket-zöldségeket, stb. stb.
Kérdező, gondolj csak bele, hogyan viselnéd el, ha egész nap nincs kihez szólnod....










Jézusom. Milyen empatikus itt mindenki. :D
Ha nem akarja eladni, akkor nyilván nem eröltethetitek rá.
Amúgy abból a szempontból megértelek, hogy k idegesítő, hogy panaszkodik olyan miatt amit nem is lenne muszáj csinálnia... Anyósom dettó ilyen, panaszkodik állandóan, figyeli a szomszédokat, hallgatózik. Ha segítünk az sem jó, mert akkor nem tud miatta panaszkodni. Egy idő után belefárad az ember ezt hallgatni. Legszívesebben eret vágna...















"Nem lehet "helyette" dönteni? Gyámság alá vetetni, vagy hasonló?"
Ha én megtudnám, hogyy kedves rokonaim ilyenen gondolkodnak, akkor gondoskodnék arról, hogy egy gyufaszálat se örököljenek.





Amúgy csak jelzem, ha valakit gondnokság alá helyeznek (ehhez orvosi , akkor sem csinál azt a vagyonával a gondviselője, amit akar, hanem a gyámhatóság felügyeli és az engedélyük kell hozzá, védve van a gondnokság alatt álló ingatlana, vagyyona a nem megfelelő kezelés ellen.
A gondnokság alá helyezéshez pedig igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálat kell. Már itt bukjátok a dolgot. Szerencsére!
Ha azt jelenti a "szerencsére", hogy panaszkodhat és siránkozhat tovább 0/24-ben, szívhat(unk) továbbra is a kerttel, a szüleimnek minden energiája rámegy, a mamám pedig 350 helyett 150 000 forintból élhet, amit ő kevesell, nem mi, akkor így van, szerencsére.
Nem tudom, miért akarja mindenki azt hinni, hogy a szüleimnek ebből bármi haszna is lenne.
Van házunk, nem szenvedünk hiányt semmiből (sőt, a szüleim segítik a mamám...), egy fillér haszna nem származna a mamámon kívül senkinek, ha sikerülne megvalósítani az ötletet
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!