Mostohagyerekre nem lehet ràszòlni?

Miért nem szólhatsz rá? Azért mert nem ért egyet azzal amit mondasz? Vagy nem ért egyet azzal ahogyan megfogalmazod? Vagy pusztán a személyed miatt?

Ezt kéne tisztázni. És ha az első kettő közül valamelyik, akkor jó lenne körbejárni a témát, mert ha ezekben nem tudtok megegyezni, akkor jobb ha nem vállaltok közös gyereket.

Annyit hozzátennék, hogy egy 10 éves gyerek normál esetben valóban feltalálja magát. De amikor nálatok van olyankor ki van szakítva a megszokott környezetéből, így nyílván nehezebben találja fel magát.

Ha adott szituban egy idegen gyerekre is rászõlnál, akkor igen, simán szólhatsz neki. Azt, hogy elmehetek- e Sanyival sötétedéskor biciklizni, döntse el az apja. De nehogy már üzengetni kelljen Petikének, hogy vegye le a lábát az asztalról.

Párod a te károdra akar jófejkedni a gyerekkel, sőt fél a saját magzatától. De akkor ne kelljed a házimunkád, meg a meleg ágyikó se, ha ilyenkor a láthatatlan kategóriába tenne.

Szerintem menekülj ebből a kapcsolatból. Ennek nem lesz jó vége...

Én is voltam ilyenben.

Exemmel összeköltöztünk fél év együttlét után. Illetve én költöztem hozzá és a 15 éves lányához.

Bírtam 8 hónapot velük.

Semmiért sem szólhattam rá, mert ő az apja, ő dönti el mit szabad neki és mit nem.

Apja pénzét szó szerint szórva költötte. Gazdagok voltak, megtehették, de semmit nem tudott megbecsülni. Semminek és senkinek nem volt értéke

5:

"Szerinte ,ha fàradt vagyok akkoris azèrt jàtsszak a gyerekkel ..... mikor jön a gyerek ,ès van màs programom ,akkor mièrt ne csinâlhatnàm a sajât dolgaim."

Mi a f....om?????

Kinek a gyerekéről van szó?

Az ő (!!!!) gyerekéről, nem? Akkor majd játszik vele ő, foglalkozik vele ő és kész.

Ja, és aki így gondolkodik, az egy önző és korlátolt ember, akit azonnal ott kell hagyni a fenébe. Nem is értem: másban nem jött ki eddig, hogy ilyen bunkó? Te a nő vagy, vagy a férfi a kapcsolatban? Mi tart téged ebben a kapcsolatban? Mert az ilyen ember téged sem becsül, azt remélem érted.

Lehet rászólni, csak nem mindegy, miért.

Mert nálunk mostohaanyámnál ez úgy működött, hogy minden szarért már ment az ugatás. De mindenért, ami neki épp nem tetszett - bármiféle logika híján.

Szóval, ja, én mondjuk örültem volna, hogyha nem "szól rám" bármiért és állandóan, hanem hagy élni.

Nem voltam elvadult, lázadó, épp ellenkezőleg: de neki soha semmi nem volt jó, amit csináltam.

Nos, rendben, nem szólhatsz rá.

És nem is főzhetsz, nem moshatod ki a ruháját, nem veheted meg neki a kedvenc csokiját a boltban, játszanod meg végképp tilos vele.

Ja ezek már kellenének neki? Hát akkor a jogaid is.

Kérdező, ha te maradsz emellett a tróger mellett, akkor meg is érdemled a sorsodat. Ha közös gyereket is vállalsz vele, akkor egyenesen címeres ökör vagy.

Fáradtan is játsszál vele, de nem szólhatsz rá .... talán a nagyurak dajkának alkalmazott rabszolgája lehetett ilyen helyzetben az ókorban.