Anyám megtalálta és elkobozta, elzárta előlem az új könyveimet "nevelő célzattal". Csak szerintem nincs igaza? Hogy bírjam jobb belátásra?
Az a helyzet, hogy a felsőoktatásban tanulok, eddig a szüleim tartottak el.(Apámról azért nem írok, mert ő konfliktuskerülő, mindent ráhagy anyámra) Ebben a hónapban kezdek dolgozni, szóval még nem kaptam meg az első fizetésemet, de anyuval megnéztük az átlag havi kiadásaimat és abban maradtunk, hogy a felét én fogom fizetni a következő hónaptól, amennyiben nem megy a tanulmányaim rovására. (Amúgy azt mondta, hogy anyagilag belefér az eltartásim, csak jó lenne, ha nem akkor dolgoznék valamit nyári munkán kívül, amikor végzek, meg én is úgy voltam vele, hogy jól jönne egy kis plusz pénz.)
Szóval az történt, hogy egy hétvégén találkoztam pár barátnőmmel. Mi együtt elmentünk egy könyvvásárra, de anyámnak annyit mondtam a találkozóról, hogy ez csak egy sima baráti találkozó. És hát vettem könyveket. Anyám nem szereti, hogy olvasok, mindigis húzta a száját, ha nem kötelezőről volt szó, abból pedig egyenesen cseszegetés, veszekedés van, ha veszek könyveket, mert anyám szerint drága meg hülyeség. Pedig amúgy nincs sok könyvem otthon, csak egy polcnyi. (Nem ilyen padlótól plafonig polcot képzeljétek el teli könyvekkel, hanem inkább egy ruhásszekrényt, aminek alul felül van két ajtós polcca, ahol ruhák, meg dobozok vannak, és két nyitott polcos, és abból az egyik polcon vannak csak könyvek)
A "sima baráti találkozó" után viszont nem az egyetem városába mentem vissza, hanem haza, és hát én otthon hagytam a könyveket, mert nem fért bele az utazótáskámba. Mivel nem akartam vitát, pláne , hogy nem is egy könyv volt, ezért nem tettem ki őket a polcomra, azért négy új, többszáz oldalas könyv feltűnő lenne, észrevétlenül meg nem lett volna időm úgy rendezni, hogy ne legyen feltűnő, ezért bezacskózva az ágyam alá tettem, olyan szögben, ahová amúgy nem látni be a szobám elrendezése miatt. Az csak akkor észrevehető, ha valaki benyúl oda/elhúzta az ágyam melletti komódot.
Viszont anyám megtalálta. Azt mondta, hogy kivette a hörcsögömet a helyéről, kiengedte a kifutóra, de véletlen kijutott a kis jószág, és befutott az ágyam alá. (Ami amúgy elképzelhető, ha nem figyel rá és/vagy bénán rakja össze) És ja, a hörcsög keresése közben megtalálta a könyveimet. (Meg a hörcsögöt is, aki jól van)
Anyám ezen nyilván kiborult. Négy könyv egyszerre, elrejtve, nyilván levágós, hogy kb új. Mindez, ha nem lenne elég, egy könyvsorozatnak a második, harmadik, negyedik és ötödik része, tehát nálam kell lennie az első részének is, ami amúgy nálam volt, de azt még korábban vettem, még augusztusban, szintén, anyám tudta nélkül.
A mostani hétvégén hazamentem, keresem a könyveket, hogy na majd jól elviszem őket magammal, sehol nincsenek. Anyám jön be a szobámba, elkezdi, nem hiányzik-e valami. Mondom nem. Ő meg így mondja, hogy érdekes, mert ő talált négy könyvet, kié az. Mondom az enyém, mondtam is, hogy mióta vannak meg. Na ő ezen fullosan berágott, kérdezi milyen pénzből vettem én azt, csak nem abból, amit ő ad nekem kajára, lakhatásra, bérletre, ilyenekre. Mondom nem, abból amit születésnapomra kaptam, nem tőle, más rokonoktól. Ami amúgy kp volt, de én akkor kártyával fizettem, ahová anyám szokott nekem utalni. Viszont úgy voltam vele, hogy a perselyemből majd kiveszek annyit, amennyibe a könyvek kerültek, és akkor majd annyit elköltök kajára, és egálban leszek. Anyám meg így, jó akkor mutassam meg a netbankom. Megmondtam, hogy nem. Erre azzal fenyegetőzött, hogy hát akkor ő nem utal nekem pénzt, mert ezzel beismertem, hogy nem a szülinapi ajándékpénzből vettem. Úgy voltam, hogy hát , nélküle nem húzom ki a fizumig, ami novemberben jön, amúgyis csak a végösszeget szokta megnézni, ha valamiért rá akar nézni, azon meg nem látszik semmi kiugró érték, mert amúgy amibe a könyvek kerültek, tényleg kivettem a perselyemből, és tényleg elköltöttem kajára. És hát nem az történt, amit gondoltam, meg kellett mutatnom a tranzakciós listát is, amiből kiderült, hogy én biza kártyával fizettem, ami neki azt jelenti, hogy azt "szórtam el", amit ő adott. Hiába magyaráztam, hogy de amúgy utána a kajámat a perselyemből származó összegből fizettem, nem számított. Közölte, hogy nem hiszi el, ha nem mutatok blokkokat. Én meg nem raktam el nyilván a blokkokat, mert nem szoktam, és nem gondoltam, hogy szükségem lenne rá anyám agymenése miatt.
Konkrétan közölte velem, hogy ő bezárta ezeket az új könyveimet a szekrényébe a szülői hálószobába, és hogy nyárig biztos, hogy nem kapom vissza, mert "abból majd tanulok".
Ami szerintem nevetséges. Szerintem erős túlzás "nevelő célzattal" leckéztetni, amikor egyrészt nem egy szros kisgyerek, hanem egy huszonéves vagyok, másrészt dolgozom, harmadrészt semmi galibát nem csináltam, nem történt az, hogy elszórtam a pénzt és tőle kellett többet kérnem.
Tippek, hogy hogy bírjam jobb belátásra? Mit tegyek, hogy visszakapjam a könyveket? Egyedül az első rész van nálam, de az is csak azért, mert az nem az ágy alatt volt. Visszavenni nem tudom, mert egy kulcs van a szekrényhez, az meg mindig anyámnák van, ha még nincs nála, akkor meg anyám van a szobában, ahol a szekrény van.
Nevetséges, nem tudom miért fáj neki, hogy szoktál olvasni, ami amúgy igen hasznos, hiába nincs látványos eredménye. Lehet ő értelmetlennek tartja, de a saját pénzedből miért ne vehetnél könyvet. Főleg most, hogy elkezdtél dolgozni és lesz plusz bevételed is. Szóval nem tartom jogosnak, hogy elvette őket nevelő célzattal, mert nem csináltál semmi rosszat. Viszont nem hiszem, hogy ezt anyád belátná, midegy mit mondasz neki.
Esetleg nincs meg valamelyik barátnődnek ez a könyvsorozat, hogy kölcsön tudd kérni? Esetleg könyvtár? Vagy vedd meg őket újra egyesével, a plusz példányt meg később odaajándékozhatod valakinek vagy el is adhatod.
#10
1. Be van zárva a szekrény, ahová tette, az egy darab kulcs kulcs meg nála van. Nem tudom kivenni egy zárt szekrényből.
2. Apám kb mindig otthon van. Otthonról dolgozik kb mindig. Ha lenne otthon kulcs a szekrényhez (ami nincs), se nyitná ki, mert egy papucs, be van tojva anyámtól.
3. Ha mégsincs otthon egyik szülőm sem, akkor hétköznap van, nekem akkor vagy órám van, vagy dolgozom. Na meg 160 kilométerről, a rossz közlekedésű faluba nem olyan egyszerű észrevétlenül hazaugrani és visszavenni a könyveimet.
És ja, valszeg "elzárja a pénzcsapot", ha lebukok azzal, hogy elviszem a könyveimet. Márpedig lebuknék, ha ki tudnám nyitni egyáltalán azt a szekrényt, mert tuti, hogy ellenőrzi anyám, hogy ottvannak-e még a könyvek.
Könnyű mondani, hogy tartsam el magam. Többet sehogy sem tudok dolgozni suli mellett. Fizuval, ösztöndíjjal együtt lenne kb 140-150 ezrem, amiből kb 80 megy arra, hogy lakhatás+közlekedés, ráadásul van pár ételallergiám, ami miatt nem tudom sokkal olcsóbbá tenni az étkezésem se.
"Most ha már úgyis megvetted, minek zárja el? Mit old meg vele? Nem mindegy már?"
Ha a fejével próbálok gondolkodni, akkor szerintem az lehet a célja, hogy még egyszer ne legyen ilyen. Gondolom úgy van vele, hogy ha azt látom, hogy elveszi az új könyveimet, ha túl sok, akkor legközelebb biztos nem veszek sok új könyvet egyszerre, mert nem érné meg nekem, ha úgyse tudom olvasni.
"Nem tudod online e-könyvként letölteni a telódra?"
De. Sőt. Még a könyvtárból is kikölcsönözhetem. Nem ez a baj.
Böki a csőröm, hogy megvan a saját példány, de nem olvashatom.
Persze egyenlőre mindegy, mert az első rész nálam van, és lassan haladok, mert kevés a szabadidőm. De ha kiolvastam, akkor szeretném olvasni a második részt olvasni, és A SAJÁT PÉLDÁNYOMAT.
Ilyenkor jön az, hogy le kell dominálni a muhert. Kapjon már a fejéhez: ugyan ő hozott a világra, meg minden, de ez nem jogosítja fel, hogy beletiporjon a felnőtt életedbe, és hátrányba hozzon akkor, amikor a legnagyobb szükséged volna támogatásra.
Fogj szépen egy pajszert, törd fel a szekrényét (ripityára, mert itt az üzenet a lényeg), és vedd vissza a könyveidet. Amikor jön hisztériázni, közöld vele, hogy nem akarod még egyszer meglátni, hogy ráteszi a mancsát a holmidra. Ha elkezd fenyegetőzni, közöld vele szelíden, hogy rendben, de ha egyszer kimentél az ajtón, soha, de soha nem fog újra látni. Aztán sok szerencsét, amikor majd kéne valaki, aki elmegy gyógyszerért, főz neki, meg kicseréli alatta az összepisált lepedőt. Mindezt tényleg szelíden, halkan és mosolyogva közöld, akárhogy ordít. Vezesd rá szépen, hogy ennek most vagy itt van vége, vagy kiharcolhatja, hogy egyedül éli le a hátralevő éveit. Megéri azért a pár könyvért? Meglátod, visszakozni fog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!