Nevelőanyámnak mi joga van beleszólni az életembe?

Őszinte részvétem anyukád miatt, nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatalon elvesztetted őt!

Hány éves vagy? Ha a barátodnál szoktál lenni, nem vagy már gondolom kislány. Amúgy sajnos szülővé lépett elő a nő, és mivel apád hagyja, sőt támogatja ebben, azt gondolom, míg el nem költözöl, semmit nem tudsz tenni. Nem értem, miért ilyen gonosz ez a nő, lehet féltékeny anyukád emlékére. Apukádra próbálj hatni a továbbiakban is, hogy érted hogy jót akar, de neked ez nagyon nem jó.

Írom mindezeket édes- és egyben másik gyerek mostohaanyjaként.

Remélem mihamarabb 18 leszel és tudsz lépni kollégiumba, bárhova, mert azért nem olyan egyszerű a nagykorúvá válással önállóvá válni a mai világban. Majd itt írják neked, hogy vegyél ki albérletet és légy önálló, ő is így csinálta:) Igen, 1982-ben. Sajnos a mai világban nagyon nehéz a megélhetés.

Tyúj, úgy megtépném, hogy haja nem marad 😡 Menj be és rendezd át te is a szobáját, szanáld ki a cuccait, mert te "csak jót akarsz". Aztán kezdődjön a háború.

Szobádat meg zárd be.

Teljesen mindegy, hogyha Ő otthon érzi magát és a kretén apád nem hajlandó leállítani, akkor addig megy ez, míg el nem költözöl.

Nálunk pontosan ez volt, bejárt a szobámba, áttúrta a fiókomat, állandóan a nyakunkon ült, így soha semmti nem tudtam KETTESBEN megbeszélni apámmal (bocs, a mostohaanyám egy idegen, így van, amit nem közölnék vele, mert nincs hozzá köze)...

21 évesen elköltöztem, de addig ez ment. Minden nap és mellette a verbális abúzus a súlyomra, az alkatomra, a képességeimre. Nem telt el nap, hogy legalább 4-5 dologra be nem szólt volna...

Apám nem hitte el, szóval mindegy is.

Nem tudom, mi van vele, nem érdekel, de ha feldobja a papucsot végre, bontok egy pezsgőt.

Közölném apámmal a sürgős költözésem okát és hogy addig nem lát, amíg ez a nő otthon van.

Sajnos apád most örül az új p.nának, és a farkával gondolkodik, bár nem tudom egy ilyen debellán mit lehet szeretni, de mind1, ő dolga.

(4es voltam)