Anyám megtalálta és elkobozta, elzárta előlem az új könyveimet "nevelő célzattal". Csak szerintem nincs igaza? Hogy bírjam jobb belátásra?

Az a helyzet, hogy a felsőoktatásban tanulok, eddig a szüleim tartottak el.(Apámról azért nem írok, mert ő konfliktuskerülő, mindent ráhagy anyámra) Ebben a hónapban kezdek dolgozni, szóval még nem kaptam meg az első fizetésemet, de anyuval megnéztük az átlag havi kiadásaimat és abban maradtunk, hogy a felét én fogom fizetni a következő hónaptól, amennyiben nem megy a tanulmányaim rovására. (Amúgy azt mondta, hogy anyagilag belefér az eltartásim, csak jó lenne, ha nem akkor dolgoznék valamit nyári munkán kívül, amikor végzek, meg én is úgy voltam vele, hogy jól jönne egy kis plusz pénz.)

Szóval az történt, hogy egy hétvégén találkoztam pár barátnőmmel. Mi együtt elmentünk egy könyvvásárra, de anyámnak annyit mondtam a találkozóról, hogy ez csak egy sima baráti találkozó. És hát vettem könyveket. Anyám nem szereti, hogy olvasok, mindigis húzta a száját, ha nem kötelezőről volt szó, abból pedig egyenesen cseszegetés, veszekedés van, ha veszek könyveket, mert anyám szerint drága meg hülyeség. Pedig amúgy nincs sok könyvem otthon, csak egy polcnyi. (Nem ilyen padlótól plafonig polcot képzeljétek el teli könyvekkel, hanem inkább egy ruhásszekrényt, aminek alul felül van két ajtós polcca, ahol ruhák, meg dobozok vannak, és két nyitott polcos, és abból az egyik polcon vannak csak könyvek)

A "sima baráti találkozó" után viszont nem az egyetem városába mentem vissza, hanem haza, és hát én otthon hagytam a könyveket, mert nem fért bele az utazótáskámba. Mivel nem akartam vitát, pláne , hogy nem is egy könyv volt, ezért nem tettem ki őket a polcomra, azért négy új, többszáz oldalas könyv feltűnő lenne, észrevétlenül meg nem lett volna időm úgy rendezni, hogy ne legyen feltűnő, ezért bezacskózva az ágyam alá tettem, olyan szögben, ahová amúgy nem látni be a szobám elrendezése miatt. Az csak akkor észrevehető, ha valaki benyúl oda/elhúzta az ágyam melletti komódot.

Viszont anyám megtalálta. Azt mondta, hogy kivette a hörcsögömet a helyéről, kiengedte a kifutóra, de véletlen kijutott a kis jószág, és befutott az ágyam alá. (Ami amúgy elképzelhető, ha nem figyel rá és/vagy bénán rakja össze) És ja, a hörcsög keresése közben megtalálta a könyveimet. (Meg a hörcsögöt is, aki jól van)

Anyám ezen nyilván kiborult. Négy könyv egyszerre, elrejtve, nyilván levágós, hogy kb új. Mindez, ha nem lenne elég, egy könyvsorozatnak a második, harmadik, negyedik és ötödik része, tehát nálam kell lennie az első részének is, ami amúgy nálam volt, de azt még korábban vettem, még augusztusban, szintén, anyám tudta nélkül.

A mostani hétvégén hazamentem, keresem a könyveket, hogy na majd jól elviszem őket magammal, sehol nincsenek. Anyám jön be a szobámba, elkezdi, nem hiányzik-e valami. Mondom nem. Ő meg így mondja, hogy érdekes, mert ő talált négy könyvet, kié az. Mondom az enyém, mondtam is, hogy mióta vannak meg. Na ő ezen fullosan berágott, kérdezi milyen pénzből vettem én azt, csak nem abból, amit ő ad nekem kajára, lakhatásra, bérletre, ilyenekre. Mondom nem, abból amit születésnapomra kaptam, nem tőle, más rokonoktól. Ami amúgy kp volt, de én akkor kártyával fizettem, ahová anyám szokott nekem utalni. Viszont úgy voltam vele, hogy a perselyemből majd kiveszek annyit, amennyibe a könyvek kerültek, és akkor majd annyit elköltök kajára, és egálban leszek. Anyám meg így, jó akkor mutassam meg a netbankom. Megmondtam, hogy nem. Erre azzal fenyegetőzött, hogy hát akkor ő nem utal nekem pénzt, mert ezzel beismertem, hogy nem a szülinapi ajándékpénzből vettem. Úgy voltam, hogy hát , nélküle nem húzom ki a fizumig, ami novemberben jön, amúgyis csak a végösszeget szokta megnézni, ha valamiért rá akar nézni, azon meg nem látszik semmi kiugró érték, mert amúgy amibe a könyvek kerültek, tényleg kivettem a perselyemből, és tényleg elköltöttem kajára. És hát nem az történt, amit gondoltam, meg kellett mutatnom a tranzakciós listát is, amiből kiderült, hogy én biza kártyával fizettem, ami neki azt jelenti, hogy azt "szórtam el", amit ő adott. Hiába magyaráztam, hogy de amúgy utána a kajámat a perselyemből származó összegből fizettem, nem számított. Közölte, hogy nem hiszi el, ha nem mutatok blokkokat. Én meg nem raktam el nyilván a blokkokat, mert nem szoktam, és nem gondoltam, hogy szükségem lenne rá anyám agymenése miatt.

Konkrétan közölte velem, hogy ő bezárta ezeket az új könyveimet a szekrényébe a szülői hálószobába, és hogy nyárig biztos, hogy nem kapom vissza, mert "abból majd tanulok".

Ami szerintem nevetséges. Szerintem erős túlzás "nevelő célzattal" leckéztetni, amikor egyrészt nem egy szros kisgyerek, hanem egy huszonéves vagyok, másrészt dolgozom, harmadrészt semmi galibát nem csináltam, nem történt az, hogy elszórtam a pénzt és tőle kellett többet kérnem.

Tippek, hogy hogy bírjam jobb belátásra? Mit tegyek, hogy visszakapjam a könyveket? Egyedül az első rész van nálam, de az is csak azért, mert az nem az ágy alatt volt. Visszavenni nem tudom, mert egy kulcs van a szekrényhez, az meg mindig anyámnák van, ha még nincs nála, akkor meg anyám van a szobában, ahol a szekrény van.