Miért akar ennyire irányítani az apám?

Mindegy már leírtam, amit leírtam.........részletesebben is belemehettem volna néhány dologba, de próbáljuk meg, kicsit megérteni, a dolgok miértjeit. Próbáltam nagyjából átláthatóan írni/fogalmazni.

Kicsit furcsállom én is, ha a környezetedben történtek volna drasztikusabb dolgok, akkor téged sem érne váratlanul, az apád aggódása, más dolog hogy sokszor a szülők sem tudják megfelelően felmérni a dolgokat, hogy mi az ami már inkább fullasztó lehet, a gyerekének...............................Biztos csak jót szeretne és aggódik érted, és szeretne melletted ott lenni őrangyalként ha egyedül mászkálsz valahol, de ez nem így működik, ha a lakásotokban kapcsolja ki a netet, meg benéz 20 percenként, azzal csak kb annyit ér el, hogy bosszant téged, pláne hogy már 17 éves vagy, DE ő ebből mit fog fel csak?...... hogy jót akar, de az is elképzelhető, hogy picit fitogtatni is akarja, azt is, hogy ő az apád, és hogy hatalma van feletted. Szerintem próbálj "kezdeményezni" nála hogy mitől lett hirtelen ilyen aggódó, beszélj vele hogy milyen tartalmakat nézel, használsz, és hogy miért. Bár ezt a szülőnek illene, de próbálj kommunikálni vele ezekről a dolgokról. Nem tudom hogy neki mi a munkája, mi a hobbija stb....

Az én apám, amikor hétvégén otthon volt (egész nap) 10 perce nem volt rám, hogy játsszon velem rallyt, boxot, a számítógépen/playstation-on........az ilyen aprónak tűnő dolgok is tök sokat tudnak számítani egy gyerek-szülő kapcsolatban............Soha nem vártam volna el tőle azt hogy az összes szabadidejét rám fordítsa, ő is dolgozott 10 órát (utazással együtt 12 órát volt távol) Egyszer nem szóltam neki, hogy mért olvas, vagy mért néz meg hétvégén egy filmet, vagy akár hármat. Tökéletes szülő nem létezik, de jóból is elég kevés van, de sokan nem látják át hogy milyen szülők is valójában, úgymint kb amikor, valaki nem érti egy film mondanivalóját/lényegét, aztán dobja rá az egy pontot.

Egyik kedvenc példám, amikor futottam a bicikli mellett, egy kislány meg megkérdezte a (valószínűleg) nagymamáját, hogy "mért fut a bácsi a bicikli mellett?" Mama "Azért mert h*lye" Nem azért, mert sportember vagyok, nem azért mert leesett a pedál (az esett le akkor) nem azért mert defektet kaptam (igaz, hogy akkor futni sem nagyon lehet a biciklivel, mert egyszerűen nem gurul, DE erre sem gondolt valószínűleg) SŐT azt is mondhatta volna, hogy nem tudja az okát...........Apám is húzta a száját, hogy mért futok szakadt farmerban (büszke voltam hogy több ezer km-t futottam bennük, de más oka is volt) de ha nem a fia lettem volna, akkor meg csak hazament volna a családjához, és mondta volna, hogy látott futni egy idiótát az utcán..........

Nekem anyám volt olyan, hogy voltam már 10-12 éves, de félt átengedni az unokatesómhoz, aki kb 10-15 percre lakott tőlünk, annyi hogy EGY zebrán át kellett menni, meg volt egy-két kis utca, ahol néhány méter erejéig nem volt járda, de kb ennyi..............én sírtam, és dühöngtem, ő meg üvöltött velem. A féltést és az aggódást nem tudja minden szülő a legjobban kezelni. JÓT akarnak, de nem mindig tudják a megfelelően kezelni, és felmérni hogy mi mennyire jogos, mennyi értelme van, vagy hogy akár több kárt is okozhat a gyerekével való kapcsolatának, mint hasznot.

Emlékszem, nem tudom hány éves voltam, de elég kicsi, és valaki mondta az anyámnak, hogy nem jó, ha mindig vesz valamit a boltban, mert akkor már hisztizni fog a gyerek, én soha nem hisztiztem, de onnantól kezdve nem hetente kaptam egy szelet csokit, hanem kb havonta. Nem gondolom azt sem, hogy az iskolában csak butaságokat tanítanak, de sokkal többet kéne az élet dolgairól, "Önismeret és annak fejlesztése" Sokan kevésbé lennének felszínesek/előítéletesek másokkal, lehet kevesebb házasság végződne válással stb-stb... sok hozadéka lehetne. Elég sok thrilleres filmet lehetne vetíteni az iskolákban, hogy melyik szereplőnek a helyében, kinek mit mondtál volna másképpen, kinek a helyében miben hoztál volna más-más döntést, vagy mért ugyanazt stb-stb.........szerintem ezek fontos dolgok lennének, hogy jobban megismerje az ember saját magát, mennyivel lennél másabb szerinted, ha többet foglalkoznak veled a szüleid, másképpen, vagy ha éppen kevesebbet. Mennyivel lennél másabb ha 100 évvel korábban születsz, amikor még nem volt tévé, sok érdekes film és videojáték (sokkal kevesebb volt a szórakozási lehetősség, ezáltal is közvetlenebbek voltak egymással az emberek..... "Hogyan legyél minél jobb szülő" hány éves korában milyen dolgokról beszéljél vele, ne szüljél egy iszákos agresszív férjnek, milyen anyagi körülmények közé mennyi gyereket érdemes szülni, vagy ha nem számít a pénz, akkor is tanítsd meg a gyerekeidet a pénzértékére. Pl. egy drága telefon sokak két havi fizetése, aminek nagyobb részét rezsire meg kajára költik stb-stb.........

A világ soha nem lenne tökéletes, mindig lennének rablások, gyilkosságok, eltűnt személyek, stb-stb......de sok mindent kéne tanítani az iskolákban, amit nem tanítanak, némiképpen lehetne "finomhangolni" az emberiséget/társadalmat.

Nem tudom, hogy én mit csinálnék a helyedben. Tulajdonképpen már egy felnőtt ember vagy, (jó hogy hivatalosan 18-tól számít valaki annak) tehát törvényileg még joga van elvileg hozzá, hogy megmondja pl. mikor feküdhetsz le, meg írtam én is előzőleg hogy próbálj beszélni vele, csak bennem felmerül, hogy aki ilyen elvakultan szigorú, azzal eleve, mennyire lehetne normálisan beszélni, de mindenképpen próbáld meg persze!

............de ha nem tudsz vele beszélni, tök mindegy mit mondasz neki, az a baj, ráadásul írtad is hogy jó tanuló vagy, eljársz a barátnőiddel, ezek tök normális dolgok. Nem akarok rosszat neked, mert írnám azt hogy akkor feküdjél le amikor akarsz meg hasonlók, de nem tudom hogy mit találna ki azután.......ha jól megverne, azután már a rendőrségre is mehetnél valószínűleg, attól függetlenül hogy kiskorú vagy, de mivel még kiskorúnak számítasz 17 évesen, törvényileg joga van hozzá szerintem, hogy akár szobafogságot kapjál, vagy hogy más intézkedést hajtson végre.

A joggal is az a baj, hogy ott is mindig változtatnak valamin, az sem feltétlen korrekt minden esetben, sőt. Azt is megtudom érteni, ha a barátnőiddel nem szívesen beszélsz ezekről a dolgokról. Próbáljál felkeresni egy jogászt, akár a neten, anonymként, és leírni neki ezeket a dolgokat. Nyilván nem szeretnéd azt sem, hogy problémája legyen belőle, mégis csak az apád, dolgozik, szeret ő is, meg hasonlók, de ez így tényleg nem egészen normális.