Van itt köztetek olyan akit saját apja ellen neveltek kiskora (9-10 éves kora) óta? Akit nagyon megutált abban az időben, de igazából nem volt rá különösebb oka? Később hogyan alakult a viszonyotok? Milyen ember vált belőled?

Kedves kérdező, ehhez azért jó lett volna ha hozzá teszed hogy te melyik szerepben vagy illetve hány éves vagy, de azért elmondom az én történetem hátha segít.

Velem hasonló dolog 7éves koromban történt, amikor szülők elváltak, nagymama + anya erőteljesen apa ellen neveltek, sokszor azzal is fenyegettek hogy ha nem jól viselkedek vagy például nem 5öst kapok iskolában akkor elmennek gyámügyre és apával kell majd laknom.

Azt hogy pontosan mi volt a háttérben, már nem emlékszem, nagyon sokáig alig tudtam találkozni apával, majd 12 éves koromban képbe került egy nevelőapa akivel anya és én külföldre költöztünk és évekig nem is találkoztam velem

Bár nagymama halála után javult a kapcsolatom apával, és azóta újra találkoztam is vele, azt az apa fia köteléket ami normális esetben megvan, mi esetünkben nem annyira érzem hogy meglenne, annak ellenére sem hogy azóta mondhatni "jó" a kapcsolatom vele.

Igazából ez az apa elleni nevelés miatt mély trauma alakult ki bennem ami mai napig hatással van az életemre, de az már egy másik téma.

Az hogy milyen ember vált valakiből egy jó kérdés, amit szerintem saját magára senki nem tud megválaszolni. Én esetemben mások szerint jó ember vagyok bár néha túlságosan is empatikus és ez valószínűleg a gyermekkori traumának is köszönhető.

Remélem tudtam segíteni a válaszommal.

Egy haveromtól elszedték a gyerekeit a válóperben. A szokásos ostoba nőfelszopó bíró volt, akinél anyuka tökéletes angyal, apuka meg maga a sátán. Még láthatást sem kapott, nehogy elrontsa a kis drágákat. Anyuka egyébként klinikailag diagnosztizált pszichopata, több büntetőeljárás is folyik azóta ellene, de hát oda se neki. A srácnak konspiratív módon sikerült találkozni a kisfiával, aki most 8 éves. Elmondta, hogy az anyja éjjel-nappal üvölt, üti-veri, és megmutatta a kertben a rejtekhelyet, ahová el szokott bújni előle. A kishúgát viszont sosem bántja, őt afféle kis szövetségesként tekinti, és pici korától arra idomítja, hogy gyűlölje a férfiakat, különösen az édesapját és a saját bátyját.

Kíváncsian figyelem, mi lesz az eredmény. Remélem, a kissrác még 14 éves kora előtt, amikor még nem büntethető, rájön, hogy anyut vesén is lehet szúrni, és akkor nincs vele több baj. Ráférne.

Engem anyám az apám ellen nevelt meg a húgomat is. Mindig veszekedett velem ha elmentem vele nyaralni, mondván hogy ő mennyi mindent tett értem feláldozta értem az életét. Én meg a " bunkót" így nevezte, választottam.

Ez a helyzet 12 éves koromban durvult el. Azért fordult el tőlem meg lettem " áruló" mert az apámmal elmentem karácsonykor is.

Úgy hogy ő is tudta hogy egy évben háromszor tudtunk csak találkozni mert külföldön élt. Egyszer nem vitt el az egyik óvodáskori barátnőmmel közös nyaralásra mert

azt mondta ha apámmal elmegyek

akkor nem mehettek. Utána még hozzám vágta hogy ő " szólt nekem hogy ne menjek el vele. "

Ezért szereti jobban a húgomat

mert ő hűséges volt hozzá míg én nem. A húgom nem nagyon ment el vele a nyaralásokra.

Én ennek köszönhetően önbizalomhiányos, szorongó

ember lettem..