Miért nem veszik komolyan egyes szülők a gyermekeik betegségeit ?

Apám is ilyen. Rájöttem, ő nem tudja megélni azt az érzelmet, amit aggódásnak mondanak.

Ő azt elnyomja dühvel vagy úgy tesz, mintha nem venne tudomást a gondról. Pl. ha volt valami bajunk, vagy meghazudtolt minket vagy minket okolt a bajért. Pl. elestünk. Ránk förmedt: "miért nem vigyázunk? Úgy kellett!"

Sajnos még nekem is nehéz ezt megélnem. Nekem is gyakran ösztönből jönne ez a reakció. Ugye a látott minta. Csak én észreveszem magam.

A szüleidnek is kényelmesebb úgy tenni, mintha nem lenne gond. Én is IR-es vagyok, nálam sem fogták ezt fel. Csak én már külön éltem, mikor diagnózist kaptam.

Gondolom friss a diagnózis, most minden kiakaszt, ami a nagykönyv szerint nem ajánlott. De a guakorlatban nem fog betű szerint menni.

Nem attól leszel cukros később ha egyszer délután eszed a szőlőt, hanem attól, ha minden délután betolsz két fürtöt. A krumpli és a rizs sem baj, ha fele mennyiségét helyettesíted salátával vagy savanyúsággal. (Vagy háromnegyedét.) Lassítani fogja a krumpli/rizs felszívódását, semmi bajod nem lesz a szokványos köretektől. Sütemény se mindennap van, gondolom. Kétfalatnyi szelet süti egy héten egyszer szintén belefér. Cukros italokra figyelj jobban, azokat nehezebb megfogni. Pl. Ha a reggeli kávédat már cukorral ittad, akkor a délben kapott szörp már a nap második cukros itala. Édesítőszerekre nem érdemes teljesen átállni, mert az is káros, csak máshol. Inkább elfogadni kell azt hogy túlédesített a hétköznapi gasztronómiánk és elengedni minél több helyen az édest. De nem kell drasztikusan. Semmit sem kell drasztikusan. A lényeg hogy az odafigyelésed tovább tartson mint a kezdeti ijedtség.