Elmondjam apámnak, hogy pszichés betegségeim vannak?

Vázolom röviden a szitut:

A szüleim 10 éves koromban elég viharos körülmények között elváltak, ennek már 6 éve. Apám azóta elköltözött tőlünk egy messzebbi megyébe, lett új felesége, gyerekei.

Fizeti a gyerektartást meg ilyeneket, viszont összességében nem sokat látom, évente körülbelül 3-4 alkalommal látogatom meg. Anyám bármennyire hergel ellene, nem vagyok vele kimondottan rosszban, örül, ha meglátogatom, az új családjával is kijövök. De kétségtelen, hogy mióta nem része az életemnek azóta jelentősen eltávolodtam tőle, nem szoktam vele mélyebben beszélgetni,csak ilyen felszínesebb dolgokról, talán ezért érzem, hogy néha az ő emlékezetében még mindig kislányként vagyok meg. A családi viszonyról ennyit.

A tavalyi évem nagyon rosszul alakult. Eleve egy olyan gimnáziumba kerültem, ahova nem akartam menni, kilencedikben folyamatosan bántalmaztak verbálisan az osztálytársaim, fenyegettek,rágalmaztak, rosszindulatú pletykákat kezdtek terjeszteni rólam. Az egész suli egy velejéig romlott hely, az osztályfőnök nem csinált semmit, amikor jeleztem neki a problémát, teljesen elbagatelizálta azzal, hogy csak én különcködöm, emiatt nem fogadnak be. Anyámnak is mondtam a dolgot, be is ment a suliba az ofőhöz, de neki is ugyanezeket mondta, így anyám sem vette komolyan az egészet. Mivel senki nem vett komolyan, teljesen kikészültem: szorongani kezdtem, egyre többet hiányoztam az állandó pánikrohamok miatt, egy rövid ideig még vagdostam és éheztettem magam. Végül anyám elvitt pszichológushoz, pszichiáterhez, diagnosztizáltak szorongással, pánikbetegséggel és depresszióval, azóta gyógyszert szedek és járok terápiára.

Sajnos maradtam abban a suliban, de a tanárok tudnak erről, továbbra is sokat hiányzok, valószínűleg osztályozóvizsgát kell tennem. Sajnos a város gimijei telítve vannak, próbáltam átjelentkezni több helyre, de nem volt férőhely.

Csak azt akarom kihozni az egészből, hogy szerintetek érdemes lenne elmondanom apámnak a dolgot? Egy ideje nem mentem hozzá, amióta ezek vannak, nem tudom mit mondjak neki, ha rákérdez. Néha az

is megfordul a fejemben, hogy sokkal támogatóbb lenne, mint anyám, aki teljes tagadással kezel. Még arról is sokszor fantáziálok, hogy apámhoz költözzek és az ottani suliba járjak, ahol tiszta lappal kezdhetnék. Szerintetek érdemes lenne megnyílni neki ezekről? 16/L