4 hetente hazalátogatni kevés szerintetek?

Köszönöm, hogy leírtátok. Ha a szívemre hallgatok sokszor azt érzem mennék köztes helyre, hogy egyik hétvégén itt másik hétvégét ott legyünk, de sajnos ígyis olyan 2 óra kocsikázást jelentene ez, ha pest környékén laknánk.

És félek, hogy ezzel csak a gyerekemet szívatnám meg.

Illetve párom családja szétszedne szerintem, ha elvinném a fiúkat csak hogy én is gyakrabban láthassam a családomat.

Én nagyon szeretem a párom, mint embert, de azt érzem, hogy ez így nekem nagyon keserves.

A szüleim és a testvéreim is ott laknak, illetve a keresztgyermekem. Így nagyon sok mindenki odaköt engem.

Csak páromnak természetes itt lenni, hisz neki is itt van a családja, testvére és itt is van keresztgyermek.

Szüleinek jobb érzés mindennap átugrani 10 percre, valamit beadni, amit vettek, látni az unokát és a gyereküket. Illetve az apukája is mindig szeretne segíteni páromnak a házon, mindent együtt csinálnak.

Azonban bennem óriási a fájdalom, hogy 4 hetente tudok hazamenni és igazságosabbnak találnám, ha inkább utaznánk 2 órát és hazamennénk hétvégén hol az egyik hol a másik családhoz és akkor tényleg ott lennénk velük érdemben.

Aztán én bennem sem lenne rossz, negatív, féltékeny érzés.

Csak a párom szülei mindig azt mondják, mivel még csak 1 gyerek van, hogy milyen jól fog jönni, ha lesz 2. Ne adj isten 3. Majd a segítségük és hogy ők mindig akarnának velünk találkozni.

Azonban én egyre kevésbé érzem magamat jól ezen a településen, valahogy nagyon elkeseredettnek érzem magam és megoldást keresek őszintén.

Még kicsi a babánk, nincs 1 éves, így talán még most lehetne lépni.

Persze ilyenkor jön az a gondolatom, hogy így egy szabad hétvégénk se lenne és hogy focizna esetleg, ha pl. Akarna a fiúnk vagy bármit ami hétvégi program. Párom is pl. Focizik hétvégén meg jár összevissza mindig..

Azonban szerintem mindent meg lehet oldani, biztos vagyok benne, hogy nem dőlne össze a világ, ha csak 2 hetente tudna járni focizni. Ugyanis csak egy kis falusi foci csapatban játszik, mások is szoktak hiányozni.

A települést meg azért nem szeretem, mert nagyon kicsi. Kis faluban lakunk, ahol ugyan nagyon közvetlen szomszédok vannak, van kisgyerek is, aranyosak.

Azonban nekem ez nagyon kevés. Én szívesebben laknék egy olyan helyen, ahol van egy színvonalas ovi, legalább egy általános iskolával, ahol nincs kisebbség és normális oktatás van. Szakkörök és egyéb elfoglaltságok. Van park, mozgás lehetőség, illetve programok! De nem Budapest! Hanem mindenképp 1 kistelepülés, egy kis város, ami családias.

Ha tudtok ilyet Pest környékén (ez megérne egy új kérdést azt hiszem) elfogadnám a tanácsot.

Páromnak ezt sosem mertem mondani, hogy lakjunk köztes helyen, de én azt érzem már tényleg elegem van. :( Csak azt érzem túl sok támadás érne, ezért nem merek lépni. Párom csaladja felől. Tudom, hogy elkezdenének olyanokat mondani, hogy nem érdemli meg a családom, hogy közelebb költözzünk ezért meg azért, mármint kitalálnának valamit.

Sajnos nem csípik a szüleimet a párom szülei....:|||| Katasztrófa.

Elválni semmiképp nem szeretnék. Szeretném felnevelni boldogana!! A közös gyerekünket, de most nem vagyok boldog, folyton csak kattogok és szeretném, ha a gyermekem, majd gyermekeim boldognak és kiegyensúlyozottnak látnának engem, most jelenleg mindennapom céltalan.