Miért ennyire kőbe vésett, kényszeres, feszült esemény fiatal pároknál a gyerekfürdetés?

Kérdező, te apuka szeretője vagy?

Vagy esetleg a munkahelyi főnöke, aki este 7-8 körül még bent akarja dolgoztatni az illetőt?

Kb. ezeket a motivációkat tudom elképzelni, hogy miért írtad ki ezt a kérdést.

Nos, kétgyerekes apaként mondom: örömmel fürdettem mindig a két gyerekemet. Ez egy intim, bensőséges családi program, amin ott szerettem mindig lenni, ha már napközben nélkülöznöm kellett a kisgyerekeim társaságát.

De amikor még egy gyerekem se volt, akkor is otthon voltam este 7-8 óra körül, mert uram bocsá' a feleségem is vágyott arra, hogy este együtt legyünk, sőt én is.

Egyszerűen a családom, sőt önmagában a párom is fontosabb annál, semhogy az estét nélkülük töltsem. Ezt egy gyerekutáló incel természetesen sosem fogja megérteni, és ezt nyugodtan vedd magadra, kérdező!

Majd ha lesz gyereked megtudod. Nálunk az elején valóban ilyen görcsös volt, mert a bab pici volt és csúszós és utált fürdeni. Egyikőnk fogta, másikunk fürdette minél gyorsabban, közben énekeltünk, zenét raktunk be, a hajunkkal is báboztunk csak ne sírjon és éljük túl minél kevesebb lelki töréssel és veszekedés nélkül.

Később azért kellünk ketten mert miközben az egyik fürdet mert ugye egyedül hagyni nem lehet gyereket a kádban, addig a másik tud haladni a lefekvéshez szükséges készülődéssel.

A gyereknevelés nehéz, nagyon. Sok sok stresszel jár, semmi sem úgy alakul ahogy eltervezed, pedig nagyon akarod hogy jó legyen és mindent is feláldozol érte mégis egy kalap fos lesz a végén néhány dologból és ez egy idő után ingerültté tesz, ami veszekedéshez vezet stb. Bonyolult leírni de hidd el hogy nem véletlen tapasztalod ezt és nem mindenki bolond hanem tényleg jobb úgy ha ilyenkor időre ott van mindkét szülő.