Mit tegyek? Édesapám kényszeres hazudozó?
Nem akartam édesapámról kérdést kiírni, még így anoniman sem, de most kicsit tanácstalan vagyok, és nem igazán tudom/akarom megosztani mással ismerôsi-, illetve családi körön belül, mivel nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni.
Mikor apukám tásraságában összefutunk a kollégáival, vagy régi ismerőseivel, gyakorta állít olyanokat magáról és az életéről, amik egész egyszerűen valótlanok. Van hogy azt hazudja hogy két lánya van (egyke vagyok, féltestvérem sincsen), valamikor azt, hogy egy óriási villában élünk (holott amúgy panelban), és még sorolhatnám. Múltkor nyaralásunk alkalmával találkoztunk egy nagyon kedves házaspárral, mikor is édesapám az én és édesanyám füle hallatára hazudta azt, hogy mi az Egyesült Államokból érkeztünk. Nagyon kellemetlen volt, mikor elkezdtek az amerikai oktatási rendszerről kérdezgetni engem, én meg mivel angol kéttannyelvű gimnazista lévén tanulok amerikai civilizációt, így tudtam fedezni a sztorit, de ez teljesen máshogy is elsülhetett volna. Ezeket már sajnos kénytelen voltam elfogadni, és már én is asszisztálok a hazugságaihoz, ha esetleg nálam kérdeznének rá, amitől elég rosszul érzem magamat. Nem vagyok rá büszke, de pár napja bele néztem az internetes beszélgetéseibe, és azt láttam hogy több hölgy ismerősével enyeleg, és persze valótlanságokkal traktálja őket. Például édesanyámat rendszerint letagadja, és azt állítja, hogy huszonévesekkel van együtt (van hogy egyszerre több lányt is fűz állítása szerint), mondván nem neki való a házasélet, vagy az életkorával dicsekedik (tíz évet hozzáad az életkorához, hogy aztán visszaigazolást kapjon, milyen jól is néz ki a korához képest). A fentebb említett állítása, (miszerint ilyen lányokkal van együtt) nem azért kellemetlen mert igaz lenne, hanem mert pontosan tudom hogy kamu. Egyébként ez nem kapuzárási pánik nála, már édesanyám is mesélt apukám hazugságairól sztorikat, még a megismerkedésük idejéről.
Félreértés ne essék, egyáltalán nem panaszkodni jöttem ide, mert egyébként édesapámmal nagyon jó kapcsolatom van, és mindent megad nekem, éppen ezért is esik rosszul a viselkedése. Már több napja rágódom ezen a helyzeten, és azóta nagyon megbántam hogy megnéztem az üzeneteit (több szempontból is).
Miért mond ilyeneket édesapám, és én ennek tudatában mit tudnék kezdeni a helyzettel?
A válaszokat előre is köszönöm! :)
18/L
Az előzőnek: megveri a sors, ha rákos betegséget hazudik magának...
Amúgy nekem egy kolléganőm volt kényszeres hazudozó. De az olyan durván, hogy arra szavak nincsenek. Neki menekülnie kellett otthonról, mert a férje verte, az anyjáéknak milliós tartozását fizette ki, ezért lakik velük a válás után...stb.
Közben szerencsejáték függő volt, 30 milliót pókerezett el, és válás után nem maradt annyi pénze sem, hogy albérletbe menjen, vissza kellett költöznie az anyjához. Nem mellesleg a férje soha nem verte, a függősége miatt vált el tőle.
Meg még egy csomó ilyen dolog.
"az én és édesanyám füle hallatára hazudta azt, hogy mi az Egyesült Államokból érkeztünk"
Néha az én apám is próbálkozott ilyennel, de én autista vagyok és nem tudok hazudni. Azt mondtam erre, hogy apa, leesik az orrod legközelebb ha ekkorát füllentesz... Sosem falaztam a nagyzási hóbortjához...
Próbaltad már ezt megbeszélni vele? Ez lenne az első lépés. Aztán anyukáddal.
Nekem anyám ilyen kenyszeres hazudozó. Apammal elváltak ketten maradtunk. A fürdőben mindíg két pohár meg fogkefe volt kitéve az enyem mellett mintja hárman lennénk és folyton azt hazudta van férje csak itt meg ott van. Nekem is hazudozott hogy van baratja aki nem volt mert nem volt neve, sosem telefonalt, sosem láttam, még egy kép sem volt róla és időnként azt hazudta nyomozó maakor szívsebész. Olyat is hazudott hogy elutaztak nyaralni Barcelonába. Fenkepek persze nem készültek. Olyan kepeslapokat mutogatot amik már gyerekkoromban is a szekrenben voltak ismertem őket. Mikor szembesitettem vele orditozni kezdett és agresszív lett. Szóval vele pl nem lehetett eut megbeszélni. Én hánytam a hazugsagaitól azóta is utalom a hazugságot. Úgy hogy nem asszisztáltam hozzá. Nem buktattam le mert akkor megvert volna vagy minimum ordít. Inkább nem szóltam semmit. Ha a baratjaról beszél aki tudom nincs akkor elterelem a témát úgy teszek mintha nem is hallottam volna. Persze zavar de bem tudok vele mit kezdeni. Már felnőtt vagyok ő meg 70 éves és még mindíg hazudozik. Nem értem miért. Mikor én voltam egyedül sosem hazudtam hogy van barátom még ha rossz is volt a szitu. Nem értem akkor ő miért szegyelli hogy egyedül van. Együtt érzek veled. De én nem tamogatnám a viselkedését mert meg rászoksz te is. Egyszerűen nem szólnék semmit. Nem falaznék ha kérdeznek sem. Megmondanám kérdezzék aput oldja meg amit csinált. Nem a te feladatod. Ez neki ciki nem neked.
Amúgy a beégetéssel én pl nem mentem semmire. Csak agresszivitás lett a vége. Egy idő után már nem tudtam eldönteni csak a külvilágnak hazudik vagy saját magának is és el is hiszi amit mond. Engem is érdekelne mi az ok és hogy jut ide valaki
Bár az én anyám már nem fog ennyi idősen megváltozni ha végig hazudta az egész életét. A testvére szerint már gyerekkorában is csinalta. Jó lenne tudni miért. Mert én pl azt érzem hogy hiába éltem le 18 évet az anyammal annyit hazudozott, hogy azt sem tudom kicsoda.pl nemrég közölte lett volna egy tesóm csak elvetélt. A franc sem tudja igaz e? És ez így nagyon rossz. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!